Category: Képek

Sziget – Krisnás szemmel
Személyesen 94-ben keveredtem bele a Krisna-tudat Szigetes megjelenésébe. Akkor költöztem vidékről Budapestre és akkor kértek meg, hogy én szervezzem ezt a programot. Ebben még az sem volt akadály, hogy addig még egyszer sem voltam a rendezvényen, de a lelkesedésem töretlen volt.
Először csak a fűben zenéltünk és ételt osztottunk. Majd lett egy nagyszínpadunk, ahol folytattuk a zenélést. Először raggie Hare Krisnát nyomtunk, de Puri Maharaja megjelenésével bejött a rockosabb hangzás és végül elérte azt a hangulatot, amit esténként tapasztalhattok a színpaduknál.

Így, ha valaki egy alternatív kikapcsolódásra vágyik, akkor nálunk megtalálja a spirituális rock zenét, amit sehol máshol.

Az évek folyamán a Krisna-tudat és ételosztás elengedhetetlen része lett a Sziget életérzésnek. Mindenki tudta, hogyha éhes, akkor odajöhet hozzánk, nálunk mindig ehet. Így mostmár évente 25 000 adag ételt osztunk ki.

Valahogy együtt nőtt fel a két csapat – merengek néha, amikor a szigetről szóló híradásokat hallgatom. Emlékszem, hogy először, még olyan stage passt kaptam, amivel bárhova bemehettem. Persze, akkor még nem volt ekkora ázsiója az egésznek, de tudom, hogy sokan szerettek volna olyat birtokolni. És arra is, amikor a Gerendait a saját biztonsági emberei nem akarták beengedni, mert nem ismerték fel ki ő.
Az évek során nagyon sok visszajelzést kaptunk. Az első generációs szigetesek már felnőttek lettek. Sokszor találkozunk olyanokkal, aki mostmár komoly vezetői poziciókat töltenek be. De azóta is lelkesen emlékeznek a nálunk töltött időkre, színfoltot jelentettünk a rendezvényen és, ha épp elfogyott a pénzük, nálunk ingyen ehettek. És mindezekért nagy hálásak.
Azóta Krisna-völgybe költöztem, a programban már csak néhány napot veszek részt. Mostmár nem pogózom esténként a tömeggel, csak visszafogottan ülök és válaszolok a kérdésekre. Persze a téma azóta sem változott. A kihívó kérdések jó része arról szól, hogy „Na ne már, hogy nem szexeltek!“, „És külöben is…“ Vannak azok, aki a válaszunkra azt gondolják, hogy milyen hülyék vagyunk, de nagyon sok emberben tisztelet ébred, hogy valaki képes így élni.
Ma és holnap délután kint leszek a sátrunknál. Kicsit izgatott vagyok, mint ilyenkor minden évben. De, amikor kiérek, akkor előjön a régi életérzés. Akkor egy kicsit lenyugodom.
Ha van kedved, találkozzunk.
Emellett, ha van valami Szigetes élményed, ami hozzánk kötődik, akkor kérlek, oszd meg velem itt a kommenteknél.
: )

A búcsú 3. napjáról szóló szöveget elkezdtem írni, de nem tudtam befejezni. De azért megosztom a képek linkjét veletek. Két galéria is van, mind a kettőt érdemes megnézni:
Galéria 1

Galéria 2 – Krisnaudvar

Minek után a bhakták a reggeli meditációból, kirtanából és gabonából ízt merítettek, Govardhana-Lált kísérve a hegy felé vették útjukat, hogy a Külső-Galaberdán kaszájukat merítsék a búzatenger hullámaiba.

Aratásra készültünk. Gaura Sakti prabhu szerint – aki leckét tartott – az aratás nem közönséges dolog. Főleg nem az a mai időkben, s úgy, ahogy azt mi tesszük. Merthogy nem magától értetődő, hogy most itt búza nő, amiből élet lesz. A gabona minden ember számára az életet jelenti, egy különleges ajándék Krisnától. Mint ilyen, ugyancsak Krisnára emlékeztet bennünket, az Ő szeretetteljes gondoskodására, amivel fenntart bennünket. Ezért a gabonához is csak megfelelő alázattal lehet közelíteni.

Másrészről: emlékeznünk kell Srila Prabhupada szavaira is, aki szerint nem kell nagy, bonyolult dolgokat végeznünk, inkább termeljük meg az élelmünket.
A föld nagyon kegyes, mindenkinek adja a lehetőséget, hogy az életét egy áldozattá tegye Krisna örömére. A szükséges növényeket megtermelni és a teheneket védelmezni nem kíván nagy tudást, mint inkább eltökéltséget és cselekvést. Ez jelentősen leegyszerűsíti az életet, és több idő marad a lelki élet gyakorlására, arra, hogy a tudatunkat elmerítsük Krisnában.

Tehát szellemileg felkészültünk a tettre, majd vidám bhajana mellett pengő kaszák hasítottak a délibábot lehelő kalászok alá. Dőltek is rendre. A kaszások mögött sürgő marokszedő matajik kévéket kötöttek, Anthardi prabhu két lelkes kisökörrel elhordta azokat a mezsgyére. Ott felbuzdult bhakták cséphadarókkal várták a fekvő gabonát, hogy az magját hullajtva, s a széltől pelyváját felejtve a kisköves kézimalomba gurulhasson. Mint ahogy más sem, e malom sem magától őrölt, hanem személyes energiáját a legapróbb résztvevők egyike, Radhasyama fektette belé, s így kezdett halommá cseperedni a tálon friss liszt és gabonapehely.

Itt sem nyugodott sokáig, mert Candradoya prabhu odaadását – mint ízfokozót
– hozzátéve, finom étellé varázsolta Sri Govardhana-Lál örömére az előző nap készült föld-tűzhelyen.

A szalmát ökrökkel legyűjtöttük, s a föld védelmére ekék szántották be a napra került tarlót. Ekék, melyek mögött megfordult a farm apraja-nagyja, hogy eszközzé válhasson e nemes feladatban.

Reméltük, hogy Govardhana-Lált elégedetté tettük, s a Neki felajánlott első gabonából mindannyian tiszteltünk egy falatot. Ettől aztán hangos dalra fakadva kísértük vissza a templomba.

Így esett meg az aratás Krisna völgyében.

A képeket itt nézhetitek meg. A videót most szerkesztem.

Judit most küldött egy linket képgalériájához, ahol a Szekérfesztiválon készült képeit nézhetitek meg. Szépek.

Nem írtam még a keddi fesztiválról. Az elmúlt hét Jaganatha (akit húzunk a szekéren) és a szekérfesztivál jegyében telt. Olyannyira, hogy Jaganatha Krisna-völgybe is ellátogatott, ahol a bhakták lelkesen fogadták. Erről képek is készültek, amiket itt nézhettek meg.

Ezen az oldalon további képeket nézhettek meg a Szekérfesztiválról.

Tegnap Budapesten jártam, az „Indiai Mela” rendezvényen. Indiaiak szervezték, és mindenféle Indiával kapcsolatos szervezetet, illetve a Magyarországon élő indiaiakat hívtak meg, köztük bennünket is. Majd 1000 fő vett részt rajta. Kérték, hogy hozzunk prasadam édességet. Mert azt nagyon szeretik. Igazuk volt, mert szinte az összes elfogyott.

A rendezvény díszvendége az indiai nagykövet volt. Készült egy kép, amikor
ellátogatott az asztalunkhoz, s éppen kedvesen csevegünk. Íme:

A mai napom is az indiaik jegyében telt, mert eljött Krisna-völgybe Parveen (a képen ő is rajta van, mellettem áll) a családjával. Az volt az apropója, hogy eljött a húga és a családja Indiából és megmutatta nekik, hogy milyen ez a hely. Minden vendégét elhozza ide és mindenki nagyon jól szokta érezni magát. Természetesen ma még az idő is kitett magáért, s az is indiai volt, 37 fok.