Vrindavana

Egy cikket olvashattok Vrindávanáról. A címe:
A mennyország földrajza: Vrindávana

Diashow, képek és írások. A szerző egy négyoldalas cikket is írt Vrindávanáról a novemberi National Geographic folyóiratba.
Feltétlen nézzétek meg a diashowt. nagyon szépek a képek. 🙂

Özönvíz

Tegnap késő délután értünk a Művészetek Völgyébe. Hm…. Biztos sok energiát beraknak az egész rendezvénybe, de annyira nem jöttem tűzbe az egésztől. Ebben biztosan közrejátszott az is, hogy esett az eső, és az ott ért tapasztalatok is. Eddig nem túl sok más, búcsúhoz hasonló rendezvényen jártam, de azt hiszem, hogy a programunk elég színvonalas.
Egész délután esett. Amikor hazaértem, akkor még egy rövid időt az irodában töltöttem, majd elindultam autóval felfelé. Az özönvíz hatása volt érezhető mindnütt. Leírni nem tudom mi történt, de borzasztó volt. Az egyik kép este készült:

Nem látszik teljességében, de patakban folyt a víz minden lehetséges helyről, így az úton is. Az útban keletkezett kár minimum 2 millió Ft. Sajnos ezt nem lehet biztosítani, így nekünk kell állni. De, hogy a mindenhonnan leömlő vizet rendesen kezeljük, kb 5-10 millió lenne.
A második kép ma készült. Az özönvíz után. (A háttérben lévő sárga garzonban lakom.) Ebbe a gödörbe ragadtam be majdnem tegnap este. Hogy jöttem ki magam sem tudom. Krisna kegye. De akkor nem látszott belőle semmi belőle, mert úgy ömlött ezen az úton is a víz.

Búcsú 1. nap

A szokásos menetben indult a Búcsú. A első nap az, amikor beáll a rendszer, minden hiba, probléma kiderül. Azzal kezdődött a nap, hogy a hangosításban az egyik végfok elromlott. Persze az ember nem hord a nadrágzsebében új végfokokat, úgyhogy a 35 km-re lévő Kaposvár citybe kellett loholni a hiba orvoslásáért. A meleg ellenére 500 vendég jött el. Ez a Búcsúk pénteki napi átlaga. A szombati és vasárnapi nap vonzza a látogatók tömegét, ugyanis ekkor van az esküvő. Emellett szombaton van a faluvetélkedő, illetve vasárnap a vegetáriánus főzőverseny. A mai napra is meleget mondanak, azaz azt olvastam, hogy tetőzik a hőség. Ha minden igaz, holnapra esni fog… 🙂
Az idei évben először kipróbálunk egy kisvasutat, ami a Prabhupada emlékműtől indul és körbeviszi a vendégeket Krisna-völgyben és a templomnál van a végállomás, ahol a csatlakozhatnak a programhoz. Reggel bejártuk az útvonalat. Izgalmas kis járgány…
A mai napi oltárdíszítés nagyon különleges volt. Krisna, a Magyarok Istenének öltözött. Nagyon szép matyóhímzéses ruhájuk van. Gondolom, ezt szeretni fogják a vendégek. A bhaktáknak bejött.

Évzáró

Tegnap volt a gurukula, a Krisna-völgyi általános iskola évzárója. Mint korábban már írtam róla, idei évben csak 3 diákja volt. Kb 40 bhakta vett részt rajta. Egy nagyon színvonalas programot állítottak össze a tanárok. A gyerekek az iskola névadójáról, Sri Prahládról adtak elő egy színdarabot, hogyan képezte a Krisna-tudatra az ateista osztálytársait. A színdarab része volt, hogy a gyerekek betekintést nyújtottak az idei évi szentírásokból való versek (slokák) tanulásába is, hiszen a 6 éves Manohar, aki igazából még csak nulladikos, a Bhagavad-gita első fejezetés szavalta el szanszkrittül, a testvére, aki 8 éves, pedig a Brahma-samhitát, szintén szanszkrittül. A program végén a közönség figyelmét is ellenőrizték egy rövid totóval, és nagyon finom prasadammal végződött. Mindenki nagyon lelkes volt, hogy valakik már gyermekkorukban is ilyen képzésben vehetnek részt.

Most pedig elindulok Bécsbe… 🙂