Category: Okosságok

elgondolkodtató okosságok bejegyzései

Meditáció előtt

Kedves Szent Név! Kérlek, bocsásd meg, hogy figyelmetlen voltam/vagyok Irántad. Ezen változtatni szeretnék. A mantrázás nem csak az egyik dolog a lelki életünkben, hanem a legfőbb. Ezért kérlek, engedj betekintést a felületes, mechanikus mantrázás felszíne alá is, ahol igazából megtalálhatlak Téged! Tudom, először nekem kell lépnem, figyelmesebbnek kell lennem. De magamtól még ez sem tudom megtenni. Kérlek, most japázás előtt, hadd tudjam teljes figyelmem rád irányatni. Kérlek…

Tévé

“Kutatók a hatvanas évek végétől videóra vettek és gondosan megvizsgáltak ezer és ezer, főidőben sugárzott, tévéműsort s a bennük felbukkanó figurákat. Összegezve eredményeiket, úgy találták, hogy a televízió ordenáré módon félrevezető képet ad a valóságról. Ráadásul, mint e vizsgálat bizonyítja, a tévét sokan meglepő mértékben tekintik a valóság hű tükrének…
A főidőben adott műsorokban háromszor annyi férfi szerepelt, mint amennyi nő, és a nők mindig fiatalabbak voltak a férfiaknál, akikkel találkoznak. A színes bőrűek (elsősorban a latin-amerikaiak), a gyerekek és az öregek jóval kevesebbszer szerepelnek annál, mint amekkora az arányszámuk a lakosság egészéhez képest. Az etnikai kisebbségek képviselői általában csak kisebb szerepekben tűntek föl. Továbbá, a figurák zöme vezető vagy értelmiségi volt. Az USA-ban a munkaerő 67 százaléka fizikai dolgozó, a képernyőn viszont csupán a figurák 25 százaléka végez ilyen munkát. A bűnözés a tévében tízszer olyan gyakori, mint a valóságban. Egy átlagos kamasz, tizenötödik születésnapjáig mintegy 13.000 emberölés szemtanúja volt a képernyőn. A tévében szereplő figurák több mint 50 százaléka valamilyen viharos és kegyetlen összecsapás alanya lesz, míg az FBI adatai szerint az USA lakosságának kevesebb, mint egy százaléka lesz erőszakos bűncselekmény áldozatai David Rintel forgatókönyvíró, aki az Amerikai Írók Szervezetének elnöke volt, találóan sommázta: “Este nyolctól tizenegyig a tévéadás egyetlen épületes hazugság…”

Következő pont?

Budapesten arról beszélgettem az egyik bhaktával, hogy vannak olyan emberek, akik izegnek-mozognak, mindig mást akarnak csinálni, mint amin éppen dolgoznak, s soha nem tudnak rendesen elmélyedni és élvezni egy dolgot. A gyűléseken is az jár a fejükben, hogy mi a következő pont. Én is ilyen vagyok. De ez a néhány perces gondolatmenet felhívta erre a problémára a figyelmemet.
Igazából mennyire tudja egy ilyen szenvedélyes ember élvezni az életet, ha mindig csak a jövőn meditál? Érdemes a pillanatnak élni. Na nem a hedonista hangulatra utalok, hanem arra, hogy ne azt nézzük, hogy hol van valami más, valami újabb, valami jobb, hanem örüljünk annak, ami most van. Hogy még konkrétabb legyek, hányszor váltasz a TV nézés közben a csatornák között, illetve hányszor rádióhallgatás közben az adások között, remélve, hogy valahol jobb műsor, zene lesz? És, ha a kedvenced szól, meddig maradsz ugyanazon az adón? 20-30 másodpercig? De utána az ember egyből megy a másik csatornára, hátha ott jobb lesz.
Tudom, hogy hülyén hangzik, és félreérthető egy szerzetes szájából (és akik akarják, úgyis félremagyarázzák), de ebben a zavaros szenvedélyben érdemes egy kicsit megállni, és a jelent élvezni. És közben nem azon aggódni, hogy mi mást lenne jobb csinálni. Így a dolgok mélységei is meg tudnak nyílni előttünk és nem csak a felszínt látjuk.

Rohanás

Mindenki rohan. Pedig még csak hajnali 5 óra van. A bécsi pályaudvar életre kélt. Ha te is rohansz, észre se veszed az állomás másik arcát. De, ha várakozásra vagy ítélve a váróterem padján, egy teljesen más, új világ tárul fel előtted.
A cellatársaim. Egy kövér osztrák, farmernadrágban. Irodában dolgozhat. Bőszen tanulmányozza a heti színes újságját; a nyugdíjas néni hosszasan próbálja az utolsó csöppeket is kipréselni a dobozos kávéjából. Magyar. Az idős bácsi aki két kutyájával büszkén érkezik, akik lelkesen körbe ugrándoznak, szaglásznak mindenkit, majd elhessegetik a galambokat, hogy mégis éreztessék, hogy tudnak ők szigorúak is lenni. Majd összevizelnek mindent. Az idős roma néni, aki az unokájának vásárolt kínai, plüss állatkára ül – csak mert hideg a pad – szívja a Kossuthot, igen ő is Magyar. Betelítve a környéket az elviselhetetlenül büdös dohányszaggal. Ehhez még hozzájön a helyi látványpékség, amely ontja magából a természetes (sprayből jövő) friss pékáru illatát, pillanatnyi megállásra késztetve a tömeget. A repülőtérről érkező angol, aki megpróbál egy elkülönített váróba bejutni, de mivel zárva van, ezért végül ő is leül Isten állatkertjének eme kavalkádjába. S végül itt vagyok én, az észosztó Krisnás, aki fel-alá járkál (japázik, s közben szemlél), mert tudja, hogy 5 órát fog még ülni és ezért mozogni akar egy kicsit, s eközben persze mindenki (feltűnően vagy visszafogottan) megbámulja.
S mindezek az ideiglenes szomszédok egy picit a szívedhez nőnek. Néha ezek a közhelyszerű helyzetek stoptábla szerűen megálljt intenek.
De most rohanok, mert megy a vonatom…

Húsvét

Ez egy vallásos ünnep. Volt. Most már szinte senki (tisztelet a kivételnek) nem így tekint rá, hanem egy olyan ünnepre, ahol jól be lehet rúgni, jól lehet szórakozni. De semmi sem maradt meg abból, ami Jézushoz köthetné. Mert karácsonykor legalább megajándékozzák az emberek egymást, azaz a másik kedvében akarnak járni (most nem bonyolódok bele abba, hogy ez se a nagy felebaráti emberszeretet miatt van, hanem azért, mert ügyesen elhitették vélünk, hogy ilyenkor vásárolni kell, azaz az egész csak üzlet, persze tisztelet a kivételnek). De húsvétkor semmi ilyen nincs. Csak önző módon a saját élvezetünk és elégedettségünk a cél. A locsolkodás is egy jó apropó, hogy elmenjünk másokhoz és jól leigyuk magunkat. Szóval boldog húsvétot. De nem az utóbbit. Hanem az igazi értelemben vett húsvétot.

Service now

Milyen kedves, emlékeztető a Skoda autó, amit éppen most használok. Azt írja ki, hogy Service Now – Szolgálj! Most! 🙂
(Persze lehet úgy is fordítani, hogy most azonnal vigyem a kötelező szervízre, de milyen jó, hogy kétféleképpen is értelmezhető.)

A Krisnás nevek

Mint az oldal jobb oldalán láthatjátok engem Manorama Das-nak hívnak. Ez egy Krisnás férfi név. Honnan lehet ezt tudni, mi alapján vannak ezek a nevek, kik adják és kik kapják?
A nevem azt jelenti, hogy Krisna, aki örömet ad az elmének. A Das pedig azt jelenti, hogy szolga.
Ezeket a neveket lelki neveknek hívják, és az avatáskor kapja az ember a lelki tanítómesterétől. Azok kapnak avatást, akik már 1-2 éve gyakorolják a Krisna-tudatot és követik az avatáshoz szükséges feltételeket. (Naponta 16 kört japáznak, követik a 4 szabályt, ha nem tiszta, hogy ezek mik, kérdezzetek, válaszolok.)
A lelki tanítómester adja a lelki nevet a tanítványának. (Sok esetben ugyanolyan kezdőbetűvel kezdődő nevet kap, mint a polgári keresztneve. Én esetemben Mihály – Manorama. De ez nem kötelező.) A név Krisna vagy Krisna közeli bhaktáinak a neve. A név után pedig a férfiaknál a Das szó, a nőknél pedig a Devi Dasi, illetve Dasi szó szerepel, ami azt jelenti, hogy szolga (férfi és női alakban). Így minden név arra utal, hogy mi Krisna vagy az ő bhaktáinak a szolgái vagyunk.
Van egy második avatás is, amit brahmana avatásnak hívnak. Ez 2-3 évvel az első avatás után kapható. Ekkor egy nem publikus mantrát kap az illető, amit a szertartásokkor használnak. Ezt naponta háromszor ismételjük, segíti a meditáció mélyítését.
Hát ennyit a Krisnás nevekről és avatásokról. 🙂

Őrület

Idézet Prabhupádától, az úton önmagunk felé:
„Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik.” [Bhagavad-gita 6.6]
A yoga rendszerének alapvető célja, hogy segítségével az elme a barátunk legyen. Ha elménk az anyagi világgal áll kapcsolatban, akkor ellenségünk, csakúgy, ahogy a részeg embernek is ellensége a saját elméje. … „Az élőlény Krisnát elfeledve az idők kezdete óta az Úr külső energiájához vonzódik, így az illuzórikus energia [máyá] a nyomorúság számtalan fajtájával sújtja anyagi létezése során.” Lélek vagyunk, a Legfelsőbb Úr szerves része, amint azonban elménk beszennyeződik, fellázadunk, mert parányi mértékben rendelkezünk bizonyos függetlenséggel. „Miért szolgálnám Krisnát, Istent? Én vagyok Isten!” Amikor az elme ilyen gondolatokat sugalmaz, a helyzetünk teljesen megváltozik. Félreértésnek, illúziónak esünk áldozatul, és ez az egész életünket tönkreteszi.
Annyi mindent próbálunk leigázni: birodalmakat és sok minden mást, de ha az elménket nem sikerül legyőznünk, akkor igazán kudarcot vallottunk, még ha egy egész birodalmat hódítottunk is meg. Az elménk ilyenkor a legádázabb ellenségünk lesz.

Lehet, hogy magabiztosak próbálunk lenni, de igazából ez az arckifejezés szerintem nagyon jellemző általában az emberekre. Azt gondoljuk, hogy a helyzet magaslatán vagyunk, de igazából az elménk az őrületbe kerget bennünket. A yoga célja az, hogy ezen az őrületen felülemelkedjünk. Ezért mantrázunk, japázunk. Ha már úgy érzed, hogy besokalltál a világtól, akkor érdemes neked is kipróbálni. Csak ülj le, hunyd le a szemed és ismételd magadban a maha-mantrát.
Hare Krisna
Hare Krisna
Krisna Krisna
Hare Hare
Hare Rama
Hare Rama
Rama Rama
Hare Hare
Ennyi. 🙂