Idézetek

Mostantól majd berakok egy-egy, nem Krisnás idézetet, ami tetszik. Főleg vezetéssel kapcsolatos inspiráló szavak lesznek ezek. Angolul.
“Achieving goals by themselves will never make us happy in the long term: it’s who you become, as you overcome the obstacles necessary to achieve your goals, that can give you the deepest sense and most long-lasting sense of fulfillment.”
-Tony Robbins

A kegyes halálért…

Gyerekként sokszor elterveztem, hogy milyen lenne, ha öreg volnék:

Ha én öreg volnék,
biztosan lenne néhány gyerekem
s talán unokából is egy jó pár.

Ha én öreg volnék,
A családom szeretne engem
Mert fontos vagyok nekik
S nem azért, mert segítek az otthoni teendőkben.
Nem. Az, hogy velük vagyok,
s értékes nekik az élettapasztalatom
És hálásak, hogy felneveltem őket.

Ezeket az éveimet már sokszor elterveztem. Sajnos a valóság más lett:

Most, hogy öreg vagyok,
Átéltem már egyet, s mást
De nem gondoltam volna, hogy ide jutok.

A családom, úgy, ahogy terveztem:
3 gyerek és 7 unoka.
Örültem is nekik jócskán.

Most, hogy öreg vagyok,
sajnos nem vagyok fontos nekik.
Pedig mindenben segítettem!
Amíg tudtam, sok-sok pénzt adtam, hogy komfortos lakásuk legyen.
Később vigyáztam az unokákra. S nyugdíjam is oda adtam nekik.

De most, hogy még öregebb lettem,
megváltozott a hangulat.
Most azt mondják, hogy házsártos ember vagyok.
És, hogy a nyugdíjam nem elég arra, hogy
gyógyszereim, s orvosom költségét fedezze.

De hát erről nem tehetek.
Amikor kicsik voltak és az ölembe ürítettek
Mennyi pénzt költöttem rájuk?!
S mostmár csak egy teher vagyok?

Ide jutottam.

Inkább a kegyes halált választom.
Hisz ki akar úgy élni, hogy
Igazából már mindenki utálja
Non-stop azt éreztetik velem, hogy komoly teher vagyok.
Legszívesebben már szociális otthonba raknának,
de az mégis ciki lenne
De milyen jó, hogy feltalálták a kegyes halált.
És ezt már önként választhatom,
és így, öreg emberként inkább ezt választom.
Ki szeret úgy élni, hogy már csak koloncnak érzi magát.
Annál már a halál is jobb.

Sztori

Most hallottam egy történetet, amit szeretnék megosztani veletek.
A kezdeti időkben az egyik bhakta az irodában végzett szolgálatot. Este volt már és mielőtt felment a templomhoz a Bhagavad-gitát olvasta. Az egyik magyarázatban olvasta azt az idézetet, hogy az anyagi világban minden lépésnél veszély fenyeget bennünket, ezért legyünk nagyon óvatosak. Ahogy ült a Gita előtt, meditált, hogyan vonatkoznak rá ezek a bölcs szavak. Fiatal, erővel teli, mi történhet vele a világban. Miután felállt az asztaltól, odament a kályhához, hogy kicsavarja az oda kiterített nadrágját. Ekkor egy tégla esett a fejére, amivel korábban a nadrágot odarögzítette a kályhához. Hát ekkor megértette, hogy a világ tényleg veszélyekkel teli.

A szenvedésről

A leckére való készülődést halogattam, mert végül tartottam már annyi leckét, a különbség, hogy most angolul lesz. Végül este mégis elkezdtem készülni rá. A vers témája a szenvedés volt. Arról beszéltem, hogy természetes, hogy az anyagi világban jelen van a szenvedés. Mindenkinek szenvednie kell, a kérdés az, hogy mikor és, hogy mennyit. Miért? Azért mert az emberek nem ismerik Isten, Krisna törvényeit, ezért az ellen cselekszenek. De a törvények nem ismerete nem mentesít a büntetés alól. Amikor prédikálunk, néhányan azt mondják, hogy ők nem szenvednek, ők boldogok. Sok sikert nekik… 🙂 De ki hiszi ezt el? Lehet, hogy relatív nem szenvednek és relatív boldogok, de a test úgy van felépítve, hogy elkerülhetetlenül szenvednünk kell benne. Születés, betegség, öregség, halál. Ezen kívül pedig szenvedünk a testünk miatt, mentális nehézségeink vannak, mások szenvedést okozak nekünk és végül ott vannak a természet által keltett nehézségek. Van, amikor szélsőségesen meleg van, valamikor földrengés van és van, amikor cunami.
Mit csinál a bhakta? Amikor a bhakta szenvedést tapasztal, akkor elviseli, tolerálja azt. Jól tudván, hogy az ember csak azt kapja, amit megérdemel. Emellett Krisna még csökkenti is a visszahatásokat, mert nem szereti, hogyha a bhaktája szenved. Ezért a bhakta úgy gondolja, hogy a múltbéli tetteim csökkentett visszahatását kapom most. Igazából többet érdemelnék.
A bhakta tudja, hogy nem ez a test – vagy ennek megvalósításának folyamatában van – ezért, ha valamilyen baj éri, nem kesereg. Ez ahhoz hasonlítható, mint, amikor egy olyan ember kocsija törik össze, akinek mindene az autója volt. A ragaszkodása miatt keservesen sír. Míg egy olyan ember, aki nem ragaszkodik annyira a kocsijához, akkor azon gondolkozik, hogyan lehet megjavíttatni, illetve legrosszabb esetben kicserélni. De nem viseli meg annyira, mint az első embert.
Ezen kívül a bhakta mindig a bhakti-yogában, az odaadó szolgálatban mélyed el, ezért számára ezek a külsődleges szenvedések nem okoznak nehézséget.
Persze, ehhez magas szintű, lelki megvalósítás szükséges. Személy szerint én sem tudok még teljesen elvonatkoztatni a nehézségektől, de legalább tudom, hogy mi a megfelelő, teoretikusan megértettem, s egy részét megvalósítottam. De, ahogy gyakorolja az ember ezeket, úgy később már teljesen meg tudja valósítani.
Ez volt néhány gondolat a leckéből.

Okosság

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,
ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és
ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat.