Szekérfesztivál

A Szekérfesztiválunk július 1-én, vasárnap lesz. Erre mindenki jöjjön, s talán még beszélgetni is tudunk. A pontos infók a sajtóanyagban vannak, amit most ide bemásoltam.
“A rendszerváltás után az egyik első “szabad” vallásos rendezvény volt, ma pedig már Budapest nyári kulturális programjainak színfoltja. Nem véletlen, hogy az évente megrendezett Szekérfesztivál mára több ezer aktív és még több érdeklődő résztvevőt vonz.
Követve az ősi indiai hagyományt, a Ratha-játrá felvonulást évről évre a világ számos országában megrendezik. A hazai fesztivál Budapest turisztikai honlapján a béke és a tolerancia szimbólumaként szerepel.
A Szekérfesztivál a hívőknek szóló vallásos ünnepből sokakat vonzó, India kultúráját bemutató, színpompás eseménnyé vált az évek során. Ennek megfelelően a program két részből áll: a hagyományos szekérfelvonulást rengeteg színpadi és egyéb látványosság teszi teljesebb élménnyé.
A Szekérkaraván 2007. július 1-án 11.00-kor a Felvonulási térről indul, majd a belvároson át 13.00 körül jut el a rendezvények központjához, a Vörösmarty térhez. A hatalmas méretű szekeret, amelyet minden évben Londonból hozatnak, a hívők maguk húzzák, s tánc és ének kíséri. A hagyomány szerint évente egyszer Dzsagannátha, vagyis az Univerzum Ura, Isten ilyenkor különleges áldást oszt az élőlényeknek, de szigorúan vett vallási tartalmon túl ma már a felvonulás világszerte hatalmas szabadtéri fesztivál és látványosság is.
A Vörösmarty téren felállított színpadon és a felállított sátrakban egész nap indiai zenei programok, előadások és tradicionális táncbemutatók láthatók. Délután az érdeklődők részt vehetnek egy hagyományos indiai szertartás szerint végrehajtott esküvőn, elmerülhetnek egy keleti bazár forgatagában, kipróbálhatják az arcfestést és megízlelhetik a legfinomabb vegetáriánus ételeket is.
A Ratha-játrá New York, Bombay, San Francisco, London, Szófia, Moszkva, Sydney, Los Angeles – és persze Budapest – utcáin évente képes megmozgatni fiatalt és időset, helybélit és külföldit, hívőt és mindenféle más ideológiájú embert. Talán éppen ezért kelti fel mindig a nyilvánosság és a média figyelmét.
A szervezők reményei szerint a budapesti programban az idén is mindenki fel fog fedezni valamit, amit lelki életében vagy mindennapjaiban hasznosnak, érdekesnek vagy éppen üdvözítőnek talál.”

Göncz Árpád Krisna-völgyben

Ma váratlanul meglátogatott bennünket Göncz Árpád. A feleségével jött és nagyon jól érezték magukat. Épp ekkor járt nálunk egy nyugdíjas csoport is, akik hihetetlen lelkesedéssel fogadták. Épp a zenés programunkat tekintették meg. Ebbe ő is becsatlakozott. Készült egy csoportkép is. Íme:

Ovis évzáró

Tegnap tartottuk az ovis évzárót. És, mint mostanában többször is, csináltam egy egy rövid videót. 🙂 Nagyon aranyosak voltak. A legfiatalabb 3 éves, a legidősebb 5-6 éves.

Holi, a színek fesztiválja

Álljon itt most két videó a hétvégi fesztiválról…

Az első, egy indiai fesztivál, ami nagyon hasonlít a húsvétra, mert itt is mindenki locsolkodik (a lányok is…), csak itt nem kölnivel, hanem festékes vízzel és festékporral. Nagyon izgalmas dolog 🙂

A másik videón pedig, az ovisok énekét láthatjátok, amit Sivarama Maharaja születésnapja alkalmából mutattak be. Nagyon édesek 🙂

Krisnás filmözön a tv-kben

Szeretnélek tájékoztatni benneteket, hogy a Dél-Indiában forgatott filmek
további részei mely idõpontokban tekinthetõk meg a televízióban, illetve egy
rövid összefoglalót is olvashattok a filmekrõl.

* * * * * *

TV Paprika
———–

1. Dél-India éléstára – A rizs

A dél-indiai konyha nagyon híres a rizskészítményeirõl. A rizslisztbõl
készült dosa és az idli egész India kedvence. Gaura Krisna és Norbi
látogatást tesz egy rizsföldre, egy piacra, és egy helybéli szakács
közremûködésével elkészít néhány rizs-alapú ételt.

Megtekinthetõ:

2007. május 04. péntek 15:10
2007. május 05. szombat 08:10
2007. május 06. vasárnap 15:15
2007. május 07. hétfõ 08:15

 

2. Dél-India éléstára – A kókusz

Dél-Indiában nagyon sok kókuszliget található. A kókusztej olyan tiszta és
tápanyagdús folyadék, hogy a második világháború alatt infúzióként is
használták. Kókuszból számtalan étel készíthetõ, a rostjai pedig a
háztartásban súrolóeszközként, matracként és egyéb módokon további
hasznosításra kerülnek. Gaura Krisna és Norbi végigköveti a kókusz útját a
fa tetejétõl a konyháig.

Megtekinthetõ:

2007. május 09. szerda 19:40
2007. május 10. csütörtök 12:30
2007. május 11. péntek 15:10
2007. május 12. szombat 08:10
2007. május 13. vasárnap 15:15
2007. május 14. hétfõ 08:15

 

Deko TV
——–

1. Bazár – Selyemszövés Dél-Indiában

Az indiai kultúrában nagyon fontos a szépség, a finomság és az erény. Ez az
emberek viselkedésében és az öltözködésében egyaránt megmutatkozik. Norbi és
Lili a dél-indiai Kancipuramba, a selyem fõvárosába látogat. A bazárban
selymeket, szárikat válogatnak. Elmennek egy selyemfestõ és egy szárikészítõ
manufaktúrába, az utcán és egy színpompás esküvõn megfigyelik az emberek
öltözködési szokásait.

Megtekinthetõ:

2007. május 04. péntek 19:15
2007. május 05. szombat 11:15

 

2. Bazár – Kõfaragás Dél-Indiában

A kõfaragás a legõsibb mesterség Indiában. Az idõnek masszívan ellenálló kõ
a kollektív emlékezet életben tartásának az egyik legalkalmasabb eszköze. A
helyiek kõbe vésve örökítik meg idõtlen bölcsességeket tartalmazó
történeteiket, s õrzik meg a jövõ generációk számára a kultúra örökérvényû
szellemét, lelkiségét. Norbi és Lili Maha-balipuram bazárában a míves
szobrokat csodálják. Betérnek egy kõfaragó mûhelybe, ahol megfigyelik a
mestereket a gránit megmunkálása és szoborkészítés közben. Betérnek egy
templomba és tiszteletüket teszik a szent Visnu-szobor (murti) elõtt.

Megtekinthetõ:

2007. május 05. szombat 19:15
2007. május 06. vasárnap 11:15

 

3. Bazár – Dél-indiai templomépítészet

Indiában a templom nemcsak a vallási rituálék színtere, hanem egyben a
kulturális élet, az oktatás és az igazságszolgáltatás központja is. Nem
csoda tehát, ha a kereskedelem, a bazár is mindig a templom közvetlen
közelébe települt. Norbi és Lili egy 1400 éves, sajátos struktúrájú,
dombormûvekkel gazdagon csipkézett, csodálatos sátorkupolájú dél-indiai
templom-komplexum körbejárásával megpróbálja megfejteni a titkot: vajon az
õsi mesterek hogyan változtatták szentté a világi teret?

Megtekinthetõ:

2007. május 06. vasárnap 19:15
2007. május 07. hétfõ 11:15

Megszépülés

Most ezerrel zajlik a templom és környékének felújítása. Ennek apropója, hogy kezdődik a vendéfogadás szezonja. Emellett jönnek a fesztiválok is, azaz rengeteg bhakta jön majd Krisna-völgybe, szerte az országból. És ugye jön Sivarama Maharaja is, és szeretnénk, hogy addigra minden szép legyen.
Hamarosan elkészül a templom új szárnya, ami a murti imádat hatékonyabb kiszolgálását segíti.
A templom előtti lépcső támfalait az idő nem kíméli. Az utóbbi években már többször is megrepedeztek és mindig próbáltuk megjavítani, de a fagy így is tönkretette. Most egy más módszert alkalmaztunk, reméljük ez időtállóbb lesz.
A templom falait nemes vakolattal vontuk be. És, hogy a cipőket könnyebb legyen levenni a falhoz korlátot raktunk, amibe bele tudnak kapaszkodni a vendégek.
A templom oltárát is újrafestettük, az eddigi kék szín helyett sárgára. Így még szebb lett. 🙂 Szintén átfestettük a kis templom szobát, ahol Nrsimhadeva murtija van. Itt is egy világosabb árnyalatot használtak.
A parkban szolgálók is intenzíven nyírják a füvet. Szerencsére vagy inkább talán sajnos a szárazság miatt nem annyi a munkájuk, mint az előző években.
Röviden összefoglalva megszépült Krisna-völgy.

Néhány kép ízelítőül. 🙂 (Klikk rájuk és akkor megnőnek.)

Mikor láthatunk téged is vendégül?

Kérlek

Már olyan régóta küszködök. Ki tudja hány élet óta. Próbálok lelki ember lenni, de igazából nagyon vonzóak az anyagi dolgok is. És ez perec. Mert így egyik világban sem tudok elmélyedeni. Sem a lelkiben, de az anyagiban sem. Tudom, hogy a lelki az igazi. Sajnos az elmém kíváncsisága mindig eltereli a figyelmemet a valóságról. Persze élvezem ezeket az eltérítéseket, de valójában szenvedek is tőlük. Mégis, ez a édes-keserű íz tölti ki az életemet. Valójában csak folyik ki az idő a kezeim közül. Teszek-e valamit ez ellen? Nem. Mert kényelmes azt csinálni, amit az elme diktál. De, ha ilyen erős és elhatározott lenne a lelki dolgokban is, akkor már hihetetlen fejlődésen mentem volna keresztül. És, ha kitartó vagyok, valahogy rá tudom venni az elmémet, hogy a lelki dolgokkal foglalkozzon és csak abban találjon ízt, akkor ihaj-csuhaj de jó lenne!
Kérlek, kedves Uram, kedves Radhe-Syama, add hogy így legyen. Kérlek, add, hogy így legyen.