Month: February 2005

Lál Audio blog 2005-05-27

Most fejeztem be az új audióblogot.
Ebben a számban egy újabb előadást hallhattok Srila Sivarama Maharajatól, amit 2002-06-30-án tartott Krisna-völgyben, a Nyári Egyetem alatt. Ezután arról beszélek, hogy miért blogolok, avagy hogy mit mondd erre a filozófiánk, illetve, hogyan élem ezt meg személyesen. Egy új “rovatot” vezettem be, amikor bhaktákat fogok bemutatni. A mostani számban egy Krisna-völgyi bhaktával, Radha-radya prabhuval készült interjút hallhattok, aki mellékesen Krisna-völgy főkönyvelője.
Az mp3 file 20:22 perces és 9,32 MB.
Remélem tetszeni fog.

Beszélgetések

Most értem haza. A fogam a helyén van… 🙂 Látjátok?
A beszélgetések is nagyon hasznosak voltak és mélyek. Nekem is jót tettek. De Budapestre már nem mentem be, mert már kifáradtam. Majd legközelebb. A Vijaya prabhuval beszéltem és azt mondta, hogy a mostani Mantra próbák nagyon izgalmasak és úgy tűnik és nagyon jól hangzik. Kíváncsian várom, hogy mi jön ki belőle.

Utazás – ismét

Most ismét útra kelek. Kecskemétre és Budapestre megyek és holnap estére vagy pénteken érek haza. A fogamat most ragasztják fel. Kecskeméten meglátogatom a köztpontot és Budapesten pedig néhány régi ismerőssel találkozok. Ezek a távollétek mindig jó hatással vannak rám, mivel segít, hogy kilépjek a szokásos mederből.
Tegnap 20 bhaktával elmentünk a kehidai fürdőbe. Nagyon jól érezték magukat. Az egészség mellett a bhakták közötti kapcsolatok ápolására is jó hatással volt. A végén egy eksztatikus pizza partit is tartottunk… 🙂

Nityananda

Krisna-völgyben az év folyamán 10 fesztivált tartunk, s ebből kb 7 az, amikor az ország minden tájáról jönnek Krisna-hívők. Ráadásul ebből 2 olyan, ami több napon keresztül zajlik. Egy-egy rendezvényre kb 500-1000 vendég szokott eljönni. Mivel mi vagyunk a házigazdák, ezért a szervezés és a kiszolgálás komoly része rajtunk van. Már maga a lakoma elkészítése is egy komoly feladat, hiszen 12-15 fogásos „ebédekkel” szoktak ezek a rendezvények végződni. Ezért csak a konyhába kb 20 fő kell, akik az főzést kezelik. Amit mondan akarok az, hogy ezek az ünnepek az itt lakó bhaktáknak a fesztivál kiszolgálásval telik. Ám van az évben néhány ünnep, amikor mindenki a helyi központokat látogatja. A tegnapi ilyen volt. Az Úr Nityananda
megjelenési napja volt. Ezt a kedvező napot kihasználva sadhana napot is tartottunk, amikor a közösség tagjai még jobban a lelki tevékenységeikre fókuszálnak. Ez azt jelenti, hogy többet japázunk, olvasunk, kirtanozunk (énekelünk táncolunk). A programot én vezettem, de mindegyikben aktívan részt is vettem. Jól ki is fáradtam.
A tegnapi program hajnali 3:30-kor kezdődött. (Igaz én már 1:30-kor felébredtem és nem tudtam visszaaludni.) Összegyűltünk a templomszobában, körbe ültünk, és mindenki egy imát olvasott fel egy gyűjteményből szanszkrtittül és magyarul. Ezután 4:30-kor kezdődött a szokásos reggeli szertartás. 7:30-kor kezdődött a kirtan, ami végül 2 órás lett és nagyon eksztatikus volt. Olyan intenzíven táncoltak a bhakták, hogy végül nem csak vízhólyagok, hanem egy nagy vérhólyag is megjelent a talpamon. De hát ez van. Ennyit megért. A lecke után Nityananda vetélkedőt tartottunk. Mindenki szeret játszani, így ez is nagyon izgalmasan telt. Az első részben egy egyéni totót kellett kitölteni. (Ha valamelyik bhakta olvasóm szeretné megkapni, akkor szívesen átküldöm.) Az másik feladat az volt, hogy vers vagy próza formájában imát kellett írni az Úr Nityanandához. De hogy nehezebb legyen a feladat, ezért az ő közvetlen környezetében élő társa nevében kellett ezt írni. Továbbá, mivel a többi csoportnak ki kellett találni, hogy ki az, akinek a nevében íródott, ezért úgy kellett megírni, hogy minél később derüljön az ki. Szóval nehéz feladat volt, de nagyon jó kis versikéket írtak. Ez amellett, hogy agytorna, a közösséget is jól építette. Nem maradt el persze az verseny győzteseinek az eredményhirdetése, illetve az ajándékok átadása sem.
Az lakoma is nagyon finomra sikerült. 12 fogásos volt. A lakoma végén pedig a nem maradhatott ki, az évente egyszer megrendezésre kerülő gulab (link) evő verseny sem. Elképzelheted, miután teleették maguka a bhakták, után jön még egy extra fogás. A végén már csak három bhakta maradt versenyben és egy 20 fős nézőközönség szurkolt nekik mindenféle módszeren bíztatták őket, hogy egyenek még. A győztese 35 gulabot evett, a második 33-at, a harmadik 28-at. Elég nagy teljesítmény. Ha még nem ettél gulabot, akkor ha olyan helyzetbe kerülsz feltétlen próbáld ki. És gondolj arra, hogy egy ebéd után valaki ebből 35-öt evett… 🙂
Estére persze nagyon kifáradtam, de nagyon könnyen ment az alvás. Az ébresztő órát sem állítottam be. Végül 6-kor ébredtem. De sok Krisna-tudatos élménnyel gazdagodtunk, s ez a lényeg.

Ihlet – remélem ez már megjelenik

Tegnap írtam, hogy a napokban nem volt ihletem. Igazából még most sincs. De úgy látszik a szervernek sem volt, mert nem jelenítette meg a tegnapi bejegyzésemet, ahol ugyanerről írtam. A szokásos dolgok történnek velem még most is, de számomra egy kicsit unalmas és rutinszerű minden. Nincs kedvem megosztani most semmit a világgal. A forrásom egy picit elapadt. Most ez van.

Ihlet

Délelőtt átrendeztem az Outlook naptáramban lévő dolgokat. Próbáltam egy kicsit “finom hangolni” a rendszeremet. Az előző napokban is több gyűlésem volt. De nem éreztem ihletet, hogy írjak.
/Korábban írtam, hogy lehet az oldalad látogatottságát növelni. Ez pedig arra egy nagyon jó módszer, hogyan tudod csökkenteni… 🙂 /

Katicabogarak

Az utóbbi néhány hétben kb 30-40 katicabogár jelent meg a szobámban. Na nem úgy, hogy egyszerre, hanem külön-külön. Ráadásul már csak a testük volt. Nem tudom, hogy mi ez. Biztosan valami nyugvóhelyük lehet nálam?

Budapest

Korán reggel felmentem Budapestre vásárolni, meg intézni egy két dolgot. Többek között vettem egy tréning ruhát. Ez jelképezi az egészséges életre, illetve a fogyásra tett kísérletemet. Igen. Aki még nem látott rólam fotót, az tudja, hogy kellőképpen meg vagyok hízva. Ezen szeretnék változtatni. Ez akár már egy szőke nős blogba is beillett volna… 🙂 Ne aggódjatok, a naplómba nem fogok napi súlyokat írni, illetve kalóriákat feljegyezni. Persze jöhet egy kérdés, hogy lehet ehy szerzetes meghízva. Hát így. Finomak a Krisnás kaják!
Mikor hazafelé vezettem, beszélgettem egy nagyon régi barátommal. Igazából ő volt az első barátom, hiszen a szomszédunkba laktak. Már nagyon régen beszélgettünk, mert elsodort egymástól a szél – ha költői akarok lenni. De a beszélgetésünk ugyanott folytatódott, mint, ahol utoljára befejeztük. Nem a témában, hanem a hangulatban. Ha legközelebb arra járok, szeretnék vele találkozni személyesen is.

A hullámok csak őket bántották…

Cunami. Mostanság mindenütt erről beszélnek, írnak, filmeznek. Mondhatnánk azt, hogy a csapból is ez folyik. Főleg azok gondolkodnak így, akiknek ez csak egy történet. Lehet, hogy megrázó és borzasztó, de még mindig csak egy történet. Azok, akik átélték, azoknak egy életre ott marad az emlékében, hogy „azért a víz az úr”.
Sok fotó kering a neten. Azok közül, amit láttam, ez a fotó hagyott a legmélyebb nyomot bennem. A hullámok és az emberek méretkülönbsége itt látszik a legjobban. Ez a kép egy sorozat része, s az egyik előzőn a turisták még lelkesen szemlélik, hogy milyen érdekesek ezek a távoli hullámok. Nem hitték el, hogy ezek nem a turisztikai hivatal által generált látványosságok közé tartoznak. Még ezen a képen is úgy tűnik, mintha az ámulat mosolya az arcukon lenne. Nem tudni, hogy azért, mert még mindig nem hiszik el, vagy pedig a rémülettől ott ragadt.
Életben vannak? Kétlem. A fotós? Lehet. Ha szerencséje volt. Ez a kép számomra a halált ábrázolja. Én is hasonlóan mosolygok a halál turisztikai bemutatóján. Azt gondolom, hogy mindaz, ami körülöttem történik, csak a szórakoztatásomra találták ki. Bár látom, hogy mindenki meghal körülöttem, de azt gondolom, hogy ez velem nem történhet meg. A hullámok csak őket bántották.