Category: Aktuális

Amik hírek voltak, amikor még írtam.

Ista-gosti

A mai nap ista-gostit, közösségi megbeszélést tartottak a helyi bhakták. Szerencsére ezt kihagyhattam. Otthon mindegyiken ott kell lennem, mert, hogy én szoktam vezetni.
Megint elkezdett esni az eső. Tegnap pedig már nagyon jó volt az idő. Most inkább abba is hagyom, mert elég gáz, ha csak ilyenről tudok írni… 🙂

A szenvedésről

A leckére való készülődést halogattam, mert végül tartottam már annyi leckét, a különbség, hogy most angolul lesz. Végül este mégis elkezdtem készülni rá. A vers témája a szenvedés volt. Arról beszéltem, hogy természetes, hogy az anyagi világban jelen van a szenvedés. Mindenkinek szenvednie kell, a kérdés az, hogy mikor és, hogy mennyit. Miért? Azért mert az emberek nem ismerik Isten, Krisna törvényeit, ezért az ellen cselekszenek. De a törvények nem ismerete nem mentesít a büntetés alól. Amikor prédikálunk, néhányan azt mondják, hogy ők nem szenvednek, ők boldogok. Sok sikert nekik… 🙂 De ki hiszi ezt el? Lehet, hogy relatív nem szenvednek és relatív boldogok, de a test úgy van felépítve, hogy elkerülhetetlenül szenvednünk kell benne. Születés, betegség, öregség, halál. Ezen kívül pedig szenvedünk a testünk miatt, mentális nehézségeink vannak, mások szenvedést okozak nekünk és végül ott vannak a természet által keltett nehézségek. Van, amikor szélsőségesen meleg van, valamikor földrengés van és van, amikor cunami.
Mit csinál a bhakta? Amikor a bhakta szenvedést tapasztal, akkor elviseli, tolerálja azt. Jól tudván, hogy az ember csak azt kapja, amit megérdemel. Emellett Krisna még csökkenti is a visszahatásokat, mert nem szereti, hogyha a bhaktája szenved. Ezért a bhakta úgy gondolja, hogy a múltbéli tetteim csökkentett visszahatását kapom most. Igazából többet érdemelnék.
A bhakta tudja, hogy nem ez a test – vagy ennek megvalósításának folyamatában van – ezért, ha valamilyen baj éri, nem kesereg. Ez ahhoz hasonlítható, mint, amikor egy olyan ember kocsija törik össze, akinek mindene az autója volt. A ragaszkodása miatt keservesen sír. Míg egy olyan ember, aki nem ragaszkodik annyira a kocsijához, akkor azon gondolkozik, hogyan lehet megjavíttatni, illetve legrosszabb esetben kicserélni. De nem viseli meg annyira, mint az első embert.
Ezen kívül a bhakta mindig a bhakti-yogában, az odaadó szolgálatban mélyed el, ezért számára ezek a külsődleges szenvedések nem okoznak nehézséget.
Persze, ehhez magas szintű, lelki megvalósítás szükséges. Személy szerint én sem tudok még teljesen elvonatkoztatni a nehézségektől, de legalább tudom, hogy mi a megfelelő, teoretikusan megértettem, s egy részét megvalósítottam. De, ahogy gyakorolja az ember ezeket, úgy később már teljesen meg tudja valósítani.
Ez volt néhány gondolat a leckéből.

A legjobb barát

Meditálok egy témán, aminek szeretnék alaposabban utána nézni. Nagyon egyszerű téma, de mégis nagyon komplikált: Az elme. Nem az orvostudományi szempontból érdekel, hanem, hogy a védák mit mondanak róla. A mindennapjainkat áthatja és van, amikor nagyon nagy segítséget nyújt, de van, amikor a legborzasztóbb ellenségünkké válik. Egyáltalán mi is az elme. No nem csak teoretikusan, hanem konkrétan. Emellett a lelki gyakorló életében is nagyon fontos szerepet játszik. Segíthet a lelki megerősödésben, de el is lehetetlenítheti a lelki életünket. Szóval most ez foglalkoztat.

Sabbatical

Már egy hete itt vagyok. Angolul „sabbatical”-nek nevezik ezt az időszakot. Talán az alkotószabadság fordítás az, ami kifejezi, hogy mit is jelent. A szótár szerint az egyetemi tanárok minden hetedik éve ilyen. Ezt kutatóévnek, tanulmányi évnek nevezik. Valahogy én is így vagyok ezzel. Igazából nem az alvásra van szükségem, mert azt otthon is meg tudom oldani, hanem a lelki feltöltődésre. Ilyenkor jobban bele tudok merülni egy-egy témába, alaposabban ki tudom vesézni, utána tudok olvasni, de van, amikor csak arra van szükségem, hogy naponta 4-5 órát olvassam a szentírásokat és többet tudjak japázni.
Elég jól töltődöm, de azt hiszem, hogy a következő hét még nagyon jól fog esni.

Miért nem nézünk TV-t?

Vannak, akik azt gondolják, hogy azért nem csinálunk annyi mindent, mert agymosottak vagyunk. Így is lehet nézni, de a valóság nem az. Mi tudatosak akarunk lenni arról, hogy mit és miért csinálunk. Szeretnénk tiszta fejjel szemlélni a világot, és nem úgy, ahogy a fogyasztói társadalomban megszokott, erőszakos cégek által diktálva, azaz agymosva legyünk a sok ostoba reklámmal, a filmekből jövő ostoba propagandákkal.

Miről szólnak a TV műsorok, filmek? Valaki szerelmes lett valakibe, aki nem szerette, de végül mégis összejöttek, de utána elváltak, megint összejöttek, majd végül otthagyta a fiú a lányt (vagy fordítva), aki végül öngyilkos lett. Nem nehéz a forgatókönyvíróknak manapság, mert az emberek erre a vevők. Az „évadok” meg csak sorozatonként, egymás után jelennek meg. Ha még bele van víve egy kis misztikum, vagy futurisztikus jövőkép, attól meg egyenesen meghalnak az emberek.
Mi értelme az egésznek? Csak felizgatja az elmét, azaz felesleges vágyakat ültet el benne. Olyan dolgokra kezdünk el vágyni, amink nincs. Olyan kapcsolatokra, love-storykra, amik szépek, jók, de legyünk realisták.
„Szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér…”
És ezek után, amikor ránézünk a bajuszos feleségünkre, vagy a horkoló, pocakos férjünkre, akkor persze, hogy azonnal el akarunk válni tőle. Várjuk a hercegünket a fehér lovon…
Kétségtelen szórakoztatóak tudnak lenni bizonyos filmek, de csak azért nézzük, mert nem tudunk magunknak jobb elfoglaltságot találni. Az, hogy emberi kapcsolatokat építsünk, arra meg már végképp nem merészkedünk. Inkább csak bámuljuk az ostoba szappanoperák által kreált álarcokat, és rajtuk keresztül próbáljuk az emberi kapcsolatok iránt érzett igényeinket kiélni. Arról nem is beszélek, hogy mekkora erőfeszítést teszünk arra, hogy igazából megértsük, hogy kik és miért vagyunk. Óh, ilyeneken csak a félénk vallásos emberek gondolkoznak… Ha-ha-ha…

Híreket szoktunk olvasni, hallgatni, de ezeknek sincs sok értelme. Ha belegondolsz, hogy a hírek hány százaléka az, ami nélkülözhetetlen az életedben, amiről érdemes tudnod, akkor rá kell, hogy jöjj, hogy nagyon kevés. A hírek is elüzletiesedtek. A hírek címei csak arra próbálnak ösztökélni, hogy vegyük meg az újságot, klikkeljünk az oldalra. Próbáld ki, menj rá valamelyik hírgyűjtő oldalra (pl hirkereso.hu, hirstart.hu). Próbáld most abból a szemszögből nézni, amiről írtam.
Most ki az agymosott?
Elnézést, ha kemény voltam. Gondolatébresztőnek szántam.
Amúgy nyugodtan pihenek, olvasgatok, agymosom magam … 🙂

Japa reform

A Radhadeshben való tartózkodásom alatt 32 kört japázok naponta. Ez körülbelül 4 órát vesz igénybe. Ma, miután visszajöttem a leckéről, leültem a szobámban és elkezdtem a megmaradt (a napi, tervezett mennyiségből megmaradt) köreimet japázni. Nagyon nehezen ment a koncentráció. Az elmém minden egyéb dologgal szívesen foglalkozott volna, csak a meditációval nem. Ez nagyon megviselt. Ez a kapcsolatom a Szent Névvel? Aki nem különbözik Krisnától? Aki megjelent egy hangvibráció formájában, hogy segítse a Vele való kapcsolatom kialakítását? Nem, ez nem lehet. Vagy, ha igen, akkor nagyon gyorsan változtatnom kell rajta… Már otthon is gondolkoztam azon, hogy itt kint, szeretném fejleszteni a japázásom minőségét. Éppen ezért kihoztam magammal egy könyvet, ami az egyik lelki tanítómester naplója, ami arról az időszakáról szól, amikor a japázását fejleszti. A címe, „Begging for the nectar of the Holy Name”. Nem tudom túl szépen lefordítani, de annyit tesz, hogy Könyörgés a szent név nektárjáért. Most azon dolgozom, hogy ne csak ismételjem a mantra szavait:
Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare
Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare,
hanem, hogy ezt egy megfelelő hangulatban, és megfelelő figyelemmel tudjam tenni. Imádkozom, hogy ez sikerüljön.

A séta

Találkoztam egy bhaktával, aki könyveket árusít központoknak, boltoknak Európa szerte. Tavaly ilyenkor ismerkedtem meg vele. Jó fej, szeretek vele beszélgetni. Meghívott, illetve a beszélgetésünkből kijött, hogy elmegyünk egy szombati japa sétára. Reggel 5:45-kor indulunk és a reggeli 7:15-ös szertartásra vissza is érünk. Azt mondta, hogy van a közelben egy jó hely, ami biztosan nekem is tetszene.

A félelem

Most jöttem vissza a sétámból. Elég ütemes tempóban haladtam, s emiatt jól leizzadtam. Le is fogok zuhanyozni. Érdekes, hogy mennyire hatással van rám az „előző életem”. Ez egy teljesen magányos erdő, praktikusan senki nem jár erre. Éppen ezért egy kicsit misztikus is. Amikor sétálok, bármilyen neszre felfigyelek, és nézem, hogy ki/mi lehet ott. Igazából egy kicsit megijedek. Miért? Nincs oka. De a 15-20 évvel ezelőtt nézett horrorfilmek még mindig éreztetik a hatásukat. A nesz, a sikoly, a vérengzés! Kinőhetném már, nem? Bárcsak ilyen egyszerű lenne. A félelmet nem könnyű legyőzni, de, ahogy az önmegvalósítást elértük, akkor már nem okoz többé gondot.