Gondolatok – Az őszinteségről

Az őszinteség fájdalmas. Mert belül szeretnénk valakik lenni, de nem sikerül. Játszuk az elképzelt szerepet – sokszor még magunkat is becsapva.
De mit féltünk ennyire? Az egónkat, a hamis egónkat. E becses, nemkívánatos vendég valamikor ránk telepedett, és azóta sem akar továbbállni. Félünk, ha mások megismerik gyengeségünket, a helyzetet kihasználják és felhasználják ellenünk. És attól is félünk, hogy elutasítanak bennünket, valamint a szándékunk kérdőjelezik meg.
E vaskorszakában, Kali az utolsó fő erényt, az igazmondást támadja. Ez akként az ösztönzésként jelentkezik, hogy hazudjunk, nagyzoljunk, elhallgassunk dolgokat.
De, hogy mi zajlik bennünk, azt sokan látják, még jobban, mint mi. Így igazából néhány ártatlan embert kivéve csak magunkat csapjuk be.
Azzal, ha őszinték vagyunk, mi nyerünk a legtöbbet. Mert az emberek érzik, ha hazudnak nekik, de azt is, ha igazat mondanak. S az igazmondással nő bennünk a bizalom.
Bátraknak kell lennünk, és be kell vállalnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ha ez megtörtént, akkor tudunk csak továbblépni, hogy kijavíthassuk hibáinkat, hiányosságainkat.
És így tudnak mások is segíteni, rávilágítani arra, amit mi elfogulatlanságból nem látunk, nem akarunk látni. Mert nem csak a jó papnak kell holtig tanulni, hanem a jó embernek is. Mert csak így van esély, hogy nemesebbek legyünk, Csak így lehet csiszolni a gyémántot, hogy végül ékkő lehessen belőle.

Mindenkit vonzó

Tegnap délután 3 irodás bhaktával meglátogattam Szilviát és családját. Szilvia korábban Krisna-völgy könyvelője volt, férje, Gábor, pedig a kezdeti építkezéseinkben vállalt komoly szerepet. Nem gyakorolják a Krisna-tudatot, de az életszemléletükbe nagyon sok nyoma megtalálható a velünk való társulásnak. Egy tanyán élnek, Fonyód mellett, és haltenyésztéssel foglalkoznak. Sokmindenről beszélgettünk, és nagyon hangulatos látogatás volt. A filozófiánk hatását mutatja az is, hogy Szilvia mutatta a kezét, hogy reggel a piacon halat árult és elesett. A kezét és a térdét összezúzta. Mondta, hogy karma, amiért ilyen dolgokat csinál.
Krisna-völgyben vannak más alkalmazottak is, főleg a mezőgazdaságban, illetve a park osztályban. Az egyik munkás a kezdetek óta, azaz 12 éve nálunk dolgozik. Ők sem gyakorolják a Krisna-tudatot, de rájuk is hatással van, hogy bhaktákkal töltik életük komoly részét. Mindannyian megteszik a saját lépéseiket Krisna felé.
Egyszer, egy kisebb tavat építettünk, és azt mondták, hogy ha elkészül, akkor 1 kört fognak a tó mellett japázni. És így is történt.
Krisna mindenkit vonzó. Aki kapcsolatba kerül vele, az már nem tudja elfelejteni és egész életére hatással lesz. Vigyázzatok… 🙂

Vásárlás

Van egy online ajándékbolt, ami szintén ugyanattól a múzsától kapta a nevét – Govardhana-láltól. Úgyhogy tessék vásárolni. Ha karácsonyig szeretnéd az árut megkapni, akkor december 18-ig kell leadni a megrendelést. Ennek örömére kiraktam egy egyszerű flash hirdetést. Most csak egy ilyenre volt idő, de majd lesz egy szuperszónikus hirdetés helyette. 🙂

A fordítás

A gyűlés tegnap majdnem befejeződött, de végül mégsem. Délután terveztük, hogy bemegyünk a városba és Gaura Sakti prabhunak nézünk egy digitális fényképezőt. Mivel előző éjszaka csak 4 órát aludt, ezért a gyűlés után lepihent és így nem mentünk sehova. Talán majd ma.
Este megkért a lelki tanítómesterem, hogy fordítsak le egy orvosi jelentést angolra. Mivel ez egy szakszöveg, ezért kicsit féltem tőle. Amikor a kezembe került a fordítandó anyag, még magyarul sem nagyon értettem a sok latin szöveg miatt, de azért megcsináltam. Azután megkérdeztem Maharajatól, hogy mi a célja és azt mondta, hogy egy angol orvosnak lesz elküldve véleményeztetni. Ekkor jeleztem felé, hogy azért átnézetném egy orvossal is, mert így nagyobb a tét. Végül felhívtam Sundari matajit, aki a somogyvámosi orvos és megbeszéltük, hogy átnézi. Este féltizenegykor kaptam egy sms-t, hogy nagyon nehéz orvosi szöveg volt, de végül elkészült.
A fordítás abból a szempontból hasznos volt, hogy ismét elgondolkodtatott az élet átmenetiségéről. Egy rákos betegről szólt, aki korábban már egyszer kigyógyult a betegségből, de ismét előjött és most derült ki, hogy áttétes és menthetetlen, valószínű, hogy már csak néhány hete van hátra.
A rákos betegség nem újdonság az életemben. Mindjét szülőm ebben halt meg. Mellrák és tüdőrák. Láttam, hogyan épülnek le. Láttam, hogyan élik meg, s mivel nem volt lelki tudásuk, ezért láttam milyen keservesen élték ezt át. Én szintén. Most már talán más lenne, mert tudom, hogy mi zajlik a színfalak mögött. De nem tudom, hogyan élném át, ha rólam derülne ki, hogy menthetetlen beteg vagyok. És lehet ugyan, hogy most nincs semmi bajom, de igazából mindannyian menthetetlen betegek vagyunk. Csak idő kérdése, hogy mikor derül ki. 30 év már eltelt az életemből, s jobb esetben van még 30 hátra. De ez a 30 év nagyon gyorsan eltelt. Főleg az utolsók. Akkor mi lesz a maradék 30-cal? Mikor fogom ennek teljes tudatában élni az életemet? Valamennyire már most is így élek – védekezhetnék. De lehet, hogy így jobb helyzetben vagyok, mint hogyha más helyzetben lennék. De ez kevés. Az ember sose mondhatja, hogy felkészült a halálra. A nyelvi gyakorlat mellett erre is hasznos volt ez a fordítás.

Zöldborsó főzelék

A reggeli hangulatom: ami van az van. A reggelin úgy meditáltam, hogy jobb lenne kihagyni, de Krisnára bízom magam. Az is elég, ha 3 körül eszek, amikor a gyűlésnek vége. Nem sokkal ezután kopogtak. Az egyik kedves bhakta feljött, hogy kérek-e reggelit. Akartam válaszolni, hogy köszönöm, nem, de végül megkérdeztem, hogy mi az. Zöldborsó főzelék, saláta, rizs, és mati (kenyérféleség). A saláta vonzó volt. Meg az is, hogy nem a szokásos indiai ételek. A farmon szinte mindig olyanok vannak. Ezért örvendetes a változatosság. Úgyhogy azt válaszoltam, hogy igen, kérek. Néhány perc múlva már itt is volt az asztalomon. Megettem. Kedvesek a bhakták, figyelmesek, szolgálatkészek. Nem csak velem. Nagyon sokat áldoznak azért, hogy másoknak segítsenek. Csak képzeljétek el, hogy az év majd minden napján kint állnak az utcán azért, hogy másoknak segítsenek. Persze az embereket legjobb esetben nem érdekli, mert ki akar manapság a lelkiséggel foglalkozni. (Lehet, ha Viagrát árulnánk, nagyobb lenne az érdeklődés.) A legtöbben helyből elhajtják a bhaktákat, egynek tekintve őket a többi koldussal. Csupán csak az a különbség a bhakták és koldusok között, hogy a bhakták a pénzből nem kapnak semmit. Nem vesznek belőle gazdaságos Tesco bort, mint a legtöbb koldus, nem kapnak százalékot sem abból, amit koldultak, se kitüntetést. Max. a zöldborsófőzeléküket. Önzetlenül csinálják, hogy másoknak segítsenek.
Szóval, ha találkozol egy Krisnással az utcán, akkor legalább mosolyogj rájuk és mondd, hogy Góranga! Már ezzel örömet szerzel nekik.