Manorama naplója

Most küldtük ki a legújabb Krisna.hu e-hírlevelet. Ez több ezer embernek megy ki. Szerepelt benne a blogom és a linkje is. A látogatottságom továbbra is ugyanaz maradt, nem változott. Általában naponta 70 ember nézi. Szóval ez azt jelenti, hogy senki nem olvassa el ezt az emailt vagy pedig nem érdekelt senkit sem. Hm…

Ma rettenetesen kimerültem. Egész nap csak gyűlések, beszélgetések, problémamegoldás, lelkesítés. Ma mindenki megtalált. És még így is sokakkal csak a következő napokon fogok beszélni. Persze ezt mind úgy, mintha teljesen fel lennének töltve az elemeim. Plusz most jöttem haza, a kályhába nem akartam begyújtani, de már fázom. A pulóverem, amit ilyenkor fel szoktam venni, azt ma mostam ki és természetesen még nem száradt meg. Kellene még készülnöm a holnap reggeli előadásra is, de úgy tűnik, hogy spontán lesz. Fejfájás előtti feszülés a tarkóban.
Egyébként jól vagyok… 🙂
Ha valaki szerzetes még nem azt jelenti, hogy megszűnnek a problémák, max. máshogy kezeli az ember. Nem verdesem a poharakat a földhöz és nem ordibálok. Most csak imádkozom, hogy bírjam a gyűrődést. No meg lassan lefekszek, hogy kipihenjem magam, hogy ne csak a csodára várjak a felfrissülésem érdekében, hanem én is tegyek valamit érte.
Jó éjt! 🙂
Ui: Amikor el akartam küldeni ezt a bejegyzést, akkor az internet szolgáltató is beadta az unalmast. Felhívtam őket és mondták, hogy már dolgoznak a hiba elhárításán, ezért csak reggel tudom majd elküldeni. Úgy látszik Krisna azt akarja, hogy mostmár tényleg aludjak.
Akkor Jó éjt 2!

A Krisna-völgyben tanuló gyerekek képzését a helyi tanárok végzik. Magántanulók a szomszéd faluban lévő iskolában, s oda járnak be vizsgázni. Az átlag tantárgyak mellett magas óraszámban tanulják a Krisna-tudat alapjait. Most volt egy gyűlésem, amelyben arról volt szó, hogy az egyik gyerek „discalculia”-val szenved. Ez nagyon szép szó, ami leegyszerűsítve annyit tesz, hogy nehézségei vannak a matematika tanulással. Ott is az osztással. Több hasonló jellegű tanulási „betegséget” neveztek meg az elmúlt időszakban. Ilyen pl. a dyslexia, amikor az ember nehezen tanul meg olvasni. Ahogy hallottam komoly vita zajlik arról, hogy mi az oka ezeknek a „betegségek”-nek. Az egyik nézőpont szerint az oktatási módszerekkel van a gond. Elég technikai, de vannak, akik az olvasási nehézségek egyik okaként a képolvasást tekintik. Amikor az olvasást nem szótagolással tanulja meg az ember, hanem képeket és szavakat kötnek össze. Ami egyszerű az olyan nyelveknél, ahol nincsenek ragok (pl az angol). De problémaként felvetik, hogy azok a gyerekek, akik így tanultak magyarul olvasni, sokszor lehagyják a ragokat, mert nem szöveget olvasnak, hanem „képeket” látnak. Amikor diagnosztizálják, akkor az a következménye, hogy a gyerekek nem kapnak osztályozást abból a tárgyból.
Érdekes felvetések. Persze laikus vagyok ebben a témában, de azt hiszem, hogy nem véletlenek ezek a felvetések.

A Krisna templomokban vasárnaponként “nyílt” délutánokat szoktunk tartani. Ez egy olyan időszak, amikor a vendégek betekintést nyerhetnek a Krisna-tudat alapjaiba. Egy zenei meditációval kezdődik, majd egy előadást lehet hallani, amelyben a filozófia egy-egy aspektusát ismerhetik meg, majd a végén van egy kirtan, amikor a zenés meditáció mellé egy egyszerű tánc is társul. A program záró akkordja egy nagyon finom, kb 8-12 fogásos vegetáriánus lakoma. Régebben ezt szeretet lakomáknak nevezték.
Bennünket Krisna-völgyben nem csak vasárnaponként lehet meglátgatni, hanem minden nap. Évente kb 30 000 vendég látogat el.
Mivel komoly igény volt rá, nemrég beindítottunk egy hétvégi programot, a Bhakti-yoga hétvégét. Ez már nem annyira csak egy rövid bemutató, hanem részt is lehet venni a Krisnások életvitelében. Az első szertartástól /4:30 :)/ egészen az utolsóig. A következő ilyen “nyílt hétvége” október 8-10 között zajlik. Ha valakinek esetleg van kedve eljönni, jelezzétek és átküldök egy tájékoztatót.

Néhány éve elkészítettünk egy oldalt, lalonline.com-ot, amelyen a lelki tanítómesterem angol nyelvű könyveit hirdettük. Egy nagyon, izgalmas, szép flash-es oldal volt. A gond az volt vele, hogy aki szervezte a domain foglalást, az egy külföldi cégen keresztül, interneten foglalta le. Az egy év lejárata után a céget nem tudtuk sehogy sem utol érni. A honlapot sem tudtuk elérni. Kb egy fél év után jelezték, hogy sajnálják, de valaki más lefoglalta az oldalt, de szívesen eladják nekünk $300 – 400 -ért. Szóval lenyúlták a domaint.
Ha érdekel, hogyan nézett ki, amikor működött, akkor megnézheted ezen az oldalon.

Tegnap volt a somogyvámosi játszóter átadó ünnepsége. Somogyvámos egy kb 800 lakosú, zsákutca falu, mivel innen már nem lehet tovább jutni sehova. Ennek a külterületén van Krisna-völgy. Amikor idejöttünk kihalóban volt, hiszen nagyobb volt az elhalálozás, mint a születés, és a fiatalok a perspektíva hiányában elköltöztek innen. A polgármester (Hanzel Laci bácsi, a tojáspatkolás “Leg” embere) nyitott szelleme volt az, amelyen keresztül ez az irány megfordult. Amikor 1993-ban először megkerestük elmondtuk neki, hogy egy indiai kulturális központot akarunk itt megvalósítani. Amikor elmeséltük a terveinket, akkor csak csodálkozott és azt gondolta, hogy jó fantáziánk van. A tavalyi “10 éves Krisna-völgy” ünnepségen itt volt több száz VIP, s elérzékenyülve mondta előttük, hogy “hát ezek tényleg megcsinálták, amit akartak. És még mennyi tervük van!”
A tegnapi ünnepségre nagyon komoly felhajtást szerveztek. Mindenféle VIP ember eljött a megyéből, utcabál is volt, meg nagy csinnadratta. Sőt, este még tüzijáték is.
Elgondolkoztam rajta, hogy egy városban, vagy mondjuk a fővárosban, Budapesten, minek kell ahhoz történnie, hogy összehozza az embereket. Ott egy ingyenes Sting koncert vagy egy politikai párt ünnepsége az. Itt elég egy játszótér átadása. Ezt itt legalább értékelik.
Két külön világ egy kicsiny országban.

Tudtátok-e, hogy milyen nagyméretű ékszer díszíti a magyar koronát éppen a homlokzati részének a közepén?
Egy indiai zafír ékkő.

Most dolgozunk az új krisna.hu honlapon..
A régivel az a gond, hogy html alapú. Aki programozta már ezeket, az tudja, hogy mi a háránya az ilyen oldalaknak. Az újban mindenféleképpen php rendszert akarunk használni. Gondolkoztunk, hogy valami kész rendszert használjunk (pl PHP-nuke), de a tervek komplexitása miatt végül saját programozású lesz. Az egész alapjának, a motorjának a programozása már majdnem kész van. Ezek után kell még a külön részeket (blokkok és modulok) megcsinálni. (pl szavazó blokk, stb). A design alapja is már megvan. Nagyon szép lesz. Ha valami elkészül belőle, majd jelzem, hogyan lehet elérni.
Ha ez túl technikai volt, akkor elnézést.

Végre hazaérkeztem. Szóval tegnap volt egy országos gyűlés, ahol az 1% gyűjtési stratégiánkat beszéltük meg. Sok jó ötlet feljött, s reméljük majd sikerül jól meg is valósítani őket.
Azután elmentem vásárolni. Már néhány hónapja nincs kabátom, s az ősz beköszöntével egyre hűvösebb van, ezért ez volt a legfontosabb, hogy beszerezzek egyet. Nem volt egyszerű feladat, mert elég nagy darab vagyok (magas és széles), emellett próbálom, hogy az öltözködési stílusom is kiforrottabb legyen (jelenleg inkább sportos), mert egy 29 éves ember, már komolyan kell, hogy kinézzen, különösen, ha egy egyházat képvisel… 🙂 Nagy nehezen találtam egyet, végül meg is vettem. Ezen kívül vettem még egy tök jó sapkát is hozzá. Miután ezzel végeztem, farkas éhesen visszamentem a templomba, akinek a vezetőjénél (Vijaya Gouranga prabhu – röviden Vijay) – aki mellesleg az egyik legjobb barátom, s a Mantra együttes vezető személye (micsoda megtiszteltetés :)) – aludtam. Egy finom leves – kifli párosítás várt vacsorára.
Az éjszakám borzalmas volt. Alig bírtam aludni, mindig forgolódtam. 3:45-kor felkeltem, majd tisztálkodás után átmentem a reggeli szertatásra. Azután 5 órától 7-ig (az a meditáció, amikor a Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare mantrát ismételjük). Sikerült elég figyelmesen, s elmélyedve japáznom, bár egy picit éreztem, hogy nem aludtam az este. Ezután tartottam egy előadást a templomba látogatóknak.
Azután a Vijay pr-val elhatároztuk, hogy elmegyünk egy uszodába, ahol egy kicsit felfrissítjük, illetve megmozgatjuk magunkat. Igen, a szerzeteseknek is szükség van arra, hogy néha felfrissülésüljenek. Mivel én személy szerint nem fizikai munkát végzek, ezért különösen fontos, hogy valamilyen rendszerességgel mozogjak. De mivel annyi feladatunk van, erre nagyon kevésszer van időm. Persze az idősebbek mindig felhívják a figyelmünket, hogy fektessünk bele energiát, de nem egyszerű, hogy beférjen az időnkbe.
Ezután lepihentem egy picit, s késő délután indultunk vissza haza.
Most jöttem meg nemrég. Gondoltam, hogy csak holnap írok, de tegnap megígértem, s szeretném tartani a szavam. Jó éjt!
Góranga!