Category: Best of Mrd

A legjobb bejegyzések gyűjteménye

Amputált szépségverseny döntős! Karma?

rossz_karmaAz indexen olvastam, hogy a Miss World brazil szépségverseny kétszeres döntősénél félrediagnosztizáltak egy súlyos baktériumfertőzést. És mire észbekaptak már késő volt: amputálni kellett a kezeit és a lábait is.

Egy pillanatra én is ledöbbentem. Most képzeld magad a helyébe. A szépségiparban dolgozol. Ami azt jelenti, hogy a külsőddel keresed a kenyered. Most kaptál ajánlatot egy modell ügynökségtől. És erre beüt egy ilyen teszt. Levágják a kezeid és a lábaid. Na, ez még akkor is nagy teszt, ha nem a szépség business területén dolgozol.

Nos, nézzük ennek a dolognak a filozofikus megközelítését. Valószínű, ha a lány életét nézzük abból nem következik ez az esemény. Szóval, akkor miért történik ilyen egy látszólag ártatlan emberrel? Mielőtt megismertem a keleti filozófiát egy kicsit borúsan néztem a világra. Elég irracionális helynek tünt. Valakivel jó dolgok történnek, másokkal meg rosszak. Csak úgy minden ok nélkül.

A keleti gondolkodásmód alapja, hogy a világban semmi sem történik véletlenül. Mindennek oka van. És általában nem más az oka a körülöttünk lévő dolgoknak, hanem mi magunk. Az egyik legfőbb törvény a szemet szemért, fogat fogért. Csak itt nem lehet átejteni, lefizetni, megzsarolni a rendőröket, bírókat. Szigorú számadás van. Azt csinálunk, amit akarunk, csak tudnunk kell, hogy annak visszahatása van.

Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? A karma miatt. Azaz a jó emberek korábban rossz dolgokat csinálatak és ennek “élvezik” a visszahatását. Ez a kedves lány is. Valamikor beletenyerelt valami dologba, ki tudja mibe. Most meg amputálni kell a kezeit és a lábait. Aztán, ha életben marad, lesz ideje gondolkozni. De egy kis keleti gondolati ráhatás nélkül mit fog kihozni? Sajnálom szegényt.

Ilyen a karma törvénye. Kegyetlenül pontos, nem felejt, de kiszámítható.

Nos, szép napot mindenkinek. Csak óvatosan! 🙂

Kérdés

Néhány napja Midani Nizár hozzászólt a blogomhoz:

“Téged mi vezetett el ahhoz, hogy Krisna tudatú hívő legyél? Te választottad Krisnát, vagy Krisna választott téged, vagy mindkettő egyszerre? Kinek javasolnád azt, hogy legyen Krisna hívő? Hogyan tekintenek a krisna hívők Krisztusra? Mit kaphatok a Krisna hívőkhöz való csatlakozással, amit a többi vallástól nem? Tudom, sokat kérdeztem egyszerre, de ha csak az utolsó kérdésemre kapok választ, nekem indulásnak az is megfelel, és előre is köszönöm szépen.”

1. Mi vezetett el ahhoz, hogy Krisna-hívő legyek?

Erről itt írtam korábban: http://mrd108.com/archives/2004/09/23/miert_lettem_krisnas

2. Kinek javasolnám, hogy Krisna-hívő legyen?

Mindenkinek. 🙂 Nekem nagyon bejött. Próbáld ki te is, aztán dönts! 🙂

3. Hogyan tekintenek a Krisna-hívők Krisztusra?

Krisztus Isten fia, Isten küldötte, aki az Isten iránti szeretetet hirdette. Ezért szent tanítóként tekintünk rá. Ha az ember összeveti a kereszténység és a Krisna-tudat tanításait, akkor sok hasonlóságot fedezhet fel bennük. Jelen vannak a kulturális, földrajzi különbözőségek jelen, de az alap tanításokban sok a hasonlóság.

4. Mit kaphatok a Krisna hithez való csatlakozással, amit a többi vallástól nem?

A Krisna-tudat minden hiteles vallást az Istenhez vezető útnak tekint. Az, hogy az ember ezek közül melyik utat követi rá van bízva. Egy hegyre többféleképpen is fel lehet jutni. Az ember fedezze fel, kutassa ezeket az utakat, és találja meg azt, amelyet a legközelebbinek érez magának, aztán kövesse azt.

Talán segít az, ha azt leírom, hogy én mit kaptam a Krisna-tudattól. Itt sok mindent felsorolhatnék, de két fontos dolgot szeretnék kiemelni:

-Holisztikus élet- és világszemléletet. A világot nem apró részleteiben látom, hanem teljes egészében. A tudományok manapság egyre kisebb egységeket próbálnak megérteni, de sokszor elveszítik a teljes képet, a lényeget. Ahogy Szent-Györgyi Albert is mondta: “Az élet titkát kutatva az atomoknál és elektronoknál kötöttem ki, amelyekben egyáltalán nincs élet. Valahol útközben kiszaladt az élet az ujjaim közül. Ezért most, idős fejjel, újra átgondolom a lépéseimet.”

-Holisztikus életmódot: A Krisna-tudat nem csak egy vallás, filozófia, hanem egy komplex életmódot, életvitelt is kínál a gyakorlójának. A filozófia, a kultúra, az étkezés, a táncművészet, az építészet, orvoslás, stb. mind szerves egységet alkot, és mindegyik középpontjában Krisna áll. Szóval, a Krisna-tudat nem csak a vallásom, hanem az életem is.

Emellett egy olyan közösséget találtam, ahol életre szóló barátságok születtek, ahol jól érzem magam.

Remélem, sikerült megválaszolnom a kérdéseidet. 🙂

A fránya fűcsomók

Jelen történetem főszereplője Lalita, Krisna-völgy legfiatalabb tehene. Nagy népszerűségnek örvend, hiszen sokan voltak szemtanúi születésének. A fesztiválok ideje alatt idelátogató bhakták kedvenc séta helye a tehenészet felé vezet, ahol legkisebbként ő van a figyelem középpontjában.
Néhány nappal ezelőtt a Vijaya prabhu a farmon volt. Beszélgettünk, majd kisétáltunk megnézni Lalitát. A boci élvezte, hogy egyedül lehet a karámban, ahol 20 nagy tehén is bőven elfér. Most az egész az övé… A bhakták szerették volna megsimogatni, és próbálták csalogatni, hogy jöjjön a kerítés mellé, de ő elég eltökélten legelt a terep közepén. Mi is próbáltuk magunkhoz csalni, de nem volt nagy sikerünk. Ahogy szólogattam, egyszer lelkesen elindult felénk. Örültem, hogy na, látszik, hogy mostanában sokat jártam a tehenészetben, most már megismer. De alig tett néhány lépést, a figyelmét elterelte a csodálatos fű, amivel éppen szembe találkozott. Ismét próbálkoztam. Ekkor megint felfigyelt, hogy hívják, és elindult felénk. De egy újabb, kivilágítatlan fűcsomó jött vele szembe, és ez is elterelte a figyelmét. Aztán megint kiáltottam: „Lalita!” Elindult, de ezek a fránya fűcsomók… Már nem volt sok hátra neki, de akkor észrevett egy újabb zöld területet, és elrohant tőlünk, hogy megízlelhesse azt. Ekkor szomorúak voltunk, hogy nem jártunk sikerrel. Egy kisfiú az anyukájával csatlakozott hozzánk. Ők még a bentinél is szebb füvet gyűjtöttek és nyújtogatták be a kerítésen, de mindhiába. Lalita letért az útról.
Ekkor az jutott eszembe, hogy valahogy Krisna is így lehet velünk. Ő is folyamatosan hív bennünket, hogy menjünk vissza hozzá, ahol az igazi boldogságunkat megtalálhatjuk, ahol jobb, zöldebb a fű. Elindulunk felé, de néhány lépés után az anyagi világ illuzórikus szépsége, a fűcsomók bennünket is elcsábítanak. Aztán, amikor megint meghalljuk, hogy Krisna hív bennünket, akkor újra elindulunk felé. De, amíg nem vagyunk elég eltökéltek, hogy bármi is van, visszamegyünk Krisnához, addig a fűcsomók el fogják terelni a figyelmünket. Sőt, sokszor még az útról is letérhetünk.
Végül, Lalita megunta a keresgélést, odajött hozzánk. A kisfiú lelkesen megetette. Nekünk is sikerült megsimogatnunk. Örültünk. Ő is. Végül célba ért. Reméljük mi is…

Manorama, a street fighter

Tegnap este a könyvkiadói bemutatóra készültünk. Elég sokáig tartott. Kb. éjfélre értem vissza a hotelbe. Amint mentem a szálláshelyre, egy tolvaj megpróbált kirabolni. Hátulról jött, hirtelen belenyúlt a bal zsebembe, majd próbált elrohanni. Illetve ott elakadt, hogy belenyúlt a zsebembe. Erre hirtelen mozdulattal, szintén a bal kezemmel, erősen megfogtam a csuklóját és nem engedtem, hogy kihúzza onnan. Pedig nagyon akarta. Hirtelen nem emlékeztem, hogy volt-e benne érték, ezért biztosra akartam menni. Nem szerettem volna az útlevelemtől vagy a telefonomtól megválni. Mind a kettőre nagyon szükségem van a kint tartózkodásom alatt. Szóval szegény próbált menekülni, de nem engedtem, s miután kihúztam a zsebemből a kezét, szétfeszítettem a markát (ő már tudta, hogy nincs benne semmi, én nem). Miután ez számomra is kiderült, elengedtem. Azonnal elrohant, és láttam az arcán, hogy meglepődött. Én is, mert ilyen még nem történt velem. Persze ez másik 5-10 ember szeme előtt, a nyílt utcán történt.
Bár lehetett volna rutinosabb is. Miért pont egy 2 méter magas, mázsás embert szemel ki magának. Egy tanulság: jobb még óvatosabbnak lenni. Kicsit azért sajog a kezem, de elég szerencsésen megúsztam. Krisna kegyéből.

Rohanás

Mindenki rohan. Pedig még csak hajnali 5 óra van. A bécsi pályaudvar életre kélt. Ha te is rohansz, észre se veszed az állomás másik arcát. De, ha várakozásra vagy ítélve a váróterem padján, egy teljesen más, új világ tárul fel előtted.
A cellatársaim. Egy kövér osztrák, farmernadrágban. Irodában dolgozhat. Bőszen tanulmányozza a heti színes újságját; a nyugdíjas néni hosszasan próbálja az utolsó csöppeket is kipréselni a dobozos kávéjából. Magyar. Az idős bácsi aki két kutyájával büszkén érkezik, akik lelkesen körbe ugrándoznak, szaglásznak mindenkit, majd elhessegetik a galambokat, hogy mégis éreztessék, hogy tudnak ők szigorúak is lenni. Majd összevizelnek mindent. Az idős roma néni, aki az unokájának vásárolt kínai, plüss állatkára ül – csak mert hideg a pad – szívja a Kossuthot, igen ő is Magyar. Betelítve a környéket az elviselhetetlenül büdös dohányszaggal. Ehhez még hozzájön a helyi látványpékség, amely ontja magából a természetes (sprayből jövő) friss pékáru illatát, pillanatnyi megállásra késztetve a tömeget. A repülőtérről érkező angol, aki megpróbál egy elkülönített váróba bejutni, de mivel zárva van, ezért végül ő is leül Isten állatkertjének eme kavalkádjába. S végül itt vagyok én, az észosztó Krisnás, aki fel-alá járkál (japázik, s közben szemlél), mert tudja, hogy 5 órát fog még ülni és ezért mozogni akar egy kicsit, s eközben persze mindenki (feltűnően vagy visszafogottan) megbámulja.
S mindezek az ideiglenes szomszédok egy picit a szívedhez nőnek. Néha ezek a közhelyszerű helyzetek stoptábla szerűen megálljt intenek.
De most rohanok, mert megy a vonatom…

A Krisnás nevek

Mint az oldal jobb oldalán láthatjátok engem Manorama Das-nak hívnak. Ez egy Krisnás férfi név. Honnan lehet ezt tudni, mi alapján vannak ezek a nevek, kik adják és kik kapják?
A nevem azt jelenti, hogy Krisna, aki örömet ad az elmének. A Das pedig azt jelenti, hogy szolga.
Ezeket a neveket lelki neveknek hívják, és az avatáskor kapja az ember a lelki tanítómesterétől. Azok kapnak avatást, akik már 1-2 éve gyakorolják a Krisna-tudatot és követik az avatáshoz szükséges feltételeket. (Naponta 16 kört japáznak, követik a 4 szabályt, ha nem tiszta, hogy ezek mik, kérdezzetek, válaszolok.)
A lelki tanítómester adja a lelki nevet a tanítványának. (Sok esetben ugyanolyan kezdőbetűvel kezdődő nevet kap, mint a polgári keresztneve. Én esetemben Mihály – Manorama. De ez nem kötelező.) A név Krisna vagy Krisna közeli bhaktáinak a neve. A név után pedig a férfiaknál a Das szó, a nőknél pedig a Devi Dasi, illetve Dasi szó szerepel, ami azt jelenti, hogy szolga (férfi és női alakban). Így minden név arra utal, hogy mi Krisna vagy az ő bhaktáinak a szolgái vagyunk.
Van egy második avatás is, amit brahmana avatásnak hívnak. Ez 2-3 évvel az első avatás után kapható. Ekkor egy nem publikus mantrát kap az illető, amit a szertartásokkor használnak. Ezt naponta háromszor ismételjük, segíti a meditáció mélyítését.
Hát ennyit a Krisnás nevekről és avatásokról. 🙂

Krisna az enyém

Az Istennel való kapcsolatunk a lelki élet gyakorlásával folyamatosan fejlődik. Ez nem csak erre az életre vonatkozik, hanem azokra, amiket korábban éltünk, illetve azokra, amik előttünk vannak.
A mai nap arról olvastam, hogyan tudjuk a meditációnkat a japázás közben fejleszteni. Az egyik gondolat nagyon megfogott. Ennek kulcsmondata, hogy Krisna az enyém és csakis az enyém. Ez a kizárólagosság hangulata erősíti a ragaszkodásunkat és az odaadásunkat. Hogyan lehet a mantra, Krisna kizárólagosan a mienk, ha szinte bárki elérheti? Ha például az apánk az USA elnöke lenne :), akkor mindenki ismerné és mindenki „másé” is lenne. De a veled való kapcsolatában ő még mindig az apád lenne. És ez a kapcsolata senki mással nincs, még az édesanyáddal sem. Próbálok japa közben így meditálni. Már maga a gondolat is izgatottá tesz. Krisnával olyan kapcsolatom van, ami senki másnak nincs. Csak Krisna és én.

Cunami

A kedves média jóvoltából az ember persze nem tud nyugodtan kikapcsolódni az ilyen helyeken. Miért? Mert az idén annyit beszélt a cunamiról, hogy belénk égették azt az érzetet, hogy a cunami bármikor megtámadhat bennünket, és félnünk kell. Persze, logikusan elgondolva elég ritka természeti jelenség, de legalább félhetünk tőle. Nem tudom, hogy értitek-e miről beszélek. De lehet, hogy csak én vagyok paranoiás és csak nekem jutott többször az eszembe. De, amint láthatjátok, túléltem… 🙂

Legyünk végre állatok!

Krisna-völgyben minden évben elér bennünket valamilyen invázió. 4-5 éve a parlagfű volt a durva sláger. Rengeteg volt belőle, mostmár optimalizálódott a helyzet. 3-4 éve valamilyen féreg jelent meg, ami úgy nézett ki, mint egy százlábú. Mindenütt ott voltak, s kellemetlen volt, amikor rájuk léptél…. Brrr… Szintén reménytelennek hatott, de azóta egyet sem láttam belőlük. 2 éve jöttek a pitypangok. A sárga virágok csodálatosan díszítették a réteket. Később, a kis, fehér ejtőernyőikkel vadul szállingóztak körbe az egész faluban. Mindenki azt gondolta, hogy jövőre még több lesz. Nem lett.
Idén a szúnyogok. Számomra eddig soha nem tapasztalt mennyiség jelent meg Krisna-völgyben. Nem lehet úgy kilépni a házból, hogy ne rontson rád több tucat belőlük. S éhesek, mohók, szívják a véred. Ösztönlények. Prabhupada egyszer azt mondta, hogy szerencsések vagyunk, hogy nem akkorák, mint a krokodilok. Egy kicsit engedd el a fantáziád.
Ezek az “inváziók” nem csak itt vannak. A természet él. Van, amikor egyik, van, amikor másik faj kerül túlsúlyba, de végül visszaáll a rend. Az egész egyensúlyban van.
Talán az ember az, aki kontrollálhatatlan. Ha működik az intelligenciája, akkor minden rendben van. De, ha valamiből örömöt lát kilátásban, illetve, ha a lustaság diktálja cselekedeteit, akkor állattá válik. Egy eszement állattá, aki csak a következő pillanattal foglalkozik, de elfelejti, hogy mi a cselekedetei hosszabb távú következménye. Nem együtt él, hanem kihasználja a természetet. Aki hagyja magát.
Az állatok annyit vesznek magukhoz, amennyire szükségük van. Az ember nem. Neki mindig több kell. Aggódik a holnap miatt, a jövő hét és jövő év miatt. Sőt, a pénzét részvényekbe fekteti, milliárdos akar lenni, még, ha ennek az az ára, hogy mások fején sétál, akkor is. Csak az érdekli, hogy kielégítse a kielégíthetetlen mohóságát. Ez a megalománia elrabolja az elméjét, elfeledteti vele az ésszerűség határát. Csinálhatja, hiszen a „jó” karmája miatt megkapta a lehetőséget, hogy gazdag legyen, de ezt ilyen tempóban gyorsan el is veszíti, akár még ebben az életében.
Nem használhatjuk ki a természetet büntetlenül. A pillanatnyi boldogságnak és kényelemnek megvan az ára. Nem kell itt misztikus dolgokra gondolni. A globális felmelegedés, a megbolondult évszakok, kiszámíthatatlan időjárás, a túl sok/kevés eső, a katasztrófák. Mindezeket rendszeresen tapasztaljuk. De vakok vagyunk, ezért csak úgy gondoljuk, hogy ezek véletlenek. Nincs közük hozzánk. Ezeket a riogatásokat csak a környezetvédők generálják, azért, hogy saját fontosságukat éreztessék. Végül is, Krisnát – vagy jelen esetben hívhatjuk természetnek is – nem érdekli, hogy mit gondolunk vagy mondunk, miközben össze-vissza cselekszünk. Folyamatosan kapjuk a „büntetést”, még, ha nem is vagyunk tudatosak róla. A természet korrigálni fogja magát most is – újra egyensúlyba kerül, de lehet, hogy az új képnek nem leszünk majd a részesei.
Lépjünk túl az ösztöneinken. Legyünk kicsit egyszerűbbek, ésszerűbbek. Ezen a téren viselkedjünk legalább úgy, mint az állatok. Még tőlük is van mit tanulnunk.