Category: Események

Húúúúú…..
Nagyon jó volt a tegnapi fesztivál. Az eleje elég esős volt, de az az út harmadára kisütött a nap és az eső is elállt. A Krisna-völgyi bhakták beöltöztek tehénpásztorfiúknak és nagyon feldobták a menet hangulatát. Színes ruhákba öltöztek, és egy színes botjuk is volt. Én is turbánban vonultam végig… 🙂 A Tabánban lévő program is nagyon jó volt. Én a Lálos könyvesasztalnál voltam és sok vendéggel beszélgettem. Ott volt Bob és Bobek a Gyaloglóchatről és jót beszélgettünk velük, bár a figyelmem az asztali árusítással kellett megosztanom, de így is jó volt. Szerencsére a Koda Nitai prabhu is ott volt és ő tudott velük teljes figyelemmel beszélgetni. Találkoztam Olival, aki a családja 2/3-át is elhozta. (4-en voltak), ott volt Childeharold, efzsolt, bár vele nem volt időm beszélni. És még a Nikivel is találkoztam.
A tegnapi nap egyik nagy élménye az volt, amikor odajött az asztalhoz egy hölgy, aki kérdezte, hogy megismerem-e. Mondtam, hogy nem. Mondta, hogy a Mammutban találkoztunk régebben és ott leszólított. Érdeklődött, valamennyit leültünk egy padra és beszélgettünk. Nem emlékszem már a részletekre, de az eseményre igen. Azt javasoltam neki, hogy mantrázzon és, ha szeretné kiküldjük neki az ingyenes Hare Krisna Hírlevelet. Ez így is történt. És azóta mantrázik. Rendszeresen olvassa a könyveket. És tegnap odajött hozzám, megismert. 🙂 Fontos, hogy nem polgári ruhában, hanem bhakta ruhában voltam, így oda tudtak jönni hozzám kérdezni, illetve a Hírlevélen keresztül tartottuk a kapcsolatot, még, ha személy szerint nem is találkoztunk azóta. Szóval örülök ennek az élménynek.
Összességében úgy tűnt, hogy mindenki jó érezte magát, beleértve magam is. Készült sok kép, de még nem kaptam belőlük. Remélem, a következő napokban majd fel tudok tenni belőlük néhányat.

A fesztivál egyre közelebb van. (Holnap kezdődik.) A vendégek is áramolnak. Jöttek már Angliából, Svájcból, a régi Oroszország területéről és jönnek még a régi Jugoszlávia országaiból is.
Az egyik nővérem írt tegnap egy emailt. (Egy hete kötötték be náluk az internetet.) Felfedezte a blogomat. Írta, hogy “Milyen dolgokat tudhat meg az ember a testvéréről?” Ilyen ez a blogozás. 🙂 Eddig nem szóltam nekik, mert úgysem volt nagyon internetezési lehetőségük. Rábukkantak maguktól…
Köszöntöm őket is az olvasók között. 🙂

Most érkezik meg (egy fél órán belül) Govinda Maharaja és Rtadvaja Maharaja. Ők Srila Prabhupada tanítványai és a hétvégi fesztiválra érkeznek. Govinda Maharaja Kazakhstanban prédikál és egy Krisna-völgyhöz hasonló farmot hozott létre. Rtadvaja Maharaja pedig Kínában prédikál. De ott ez elég nehéz, mert a vallásosság be van tiltva, azaz csak burkoltan lehet a Krisna-tudatot bemutatni. Furcsa, hogy még vannak ilyen országok a világban. De az is furcsa, hogy ezt furcsának gondolom.

Krisna-völgyben az év folyamán 10 fesztivált tartunk, s ebből kb 7 az, amikor az ország minden tájáról jönnek Krisna-hívők. Ráadásul ebből 2 olyan, ami több napon keresztül zajlik. Egy-egy rendezvényre kb 500-1000 vendég szokott eljönni. Mivel mi vagyunk a házigazdák, ezért a szervezés és a kiszolgálás komoly része rajtunk van. Már maga a lakoma elkészítése is egy komoly feladat, hiszen 12-15 fogásos „ebédekkel” szoktak ezek a rendezvények végződni. Ezért csak a konyhába kb 20 fő kell, akik az főzést kezelik. Amit mondan akarok az, hogy ezek az ünnepek az itt lakó bhaktáknak a fesztivál kiszolgálásval telik. Ám van az évben néhány ünnep, amikor mindenki a helyi központokat látogatja. A tegnapi ilyen volt. Az Úr Nityananda
megjelenési napja volt. Ezt a kedvező napot kihasználva sadhana napot is tartottunk, amikor a közösség tagjai még jobban a lelki tevékenységeikre fókuszálnak. Ez azt jelenti, hogy többet japázunk, olvasunk, kirtanozunk (énekelünk táncolunk). A programot én vezettem, de mindegyikben aktívan részt is vettem. Jól ki is fáradtam.
A tegnapi program hajnali 3:30-kor kezdődött. (Igaz én már 1:30-kor felébredtem és nem tudtam visszaaludni.) Összegyűltünk a templomszobában, körbe ültünk, és mindenki egy imát olvasott fel egy gyűjteményből szanszkrtittül és magyarul. Ezután 4:30-kor kezdődött a szokásos reggeli szertartás. 7:30-kor kezdődött a kirtan, ami végül 2 órás lett és nagyon eksztatikus volt. Olyan intenzíven táncoltak a bhakták, hogy végül nem csak vízhólyagok, hanem egy nagy vérhólyag is megjelent a talpamon. De hát ez van. Ennyit megért. A lecke után Nityananda vetélkedőt tartottunk. Mindenki szeret játszani, így ez is nagyon izgalmasan telt. Az első részben egy egyéni totót kellett kitölteni. (Ha valamelyik bhakta olvasóm szeretné megkapni, akkor szívesen átküldöm.) Az másik feladat az volt, hogy vers vagy próza formájában imát kellett írni az Úr Nityanandához. De hogy nehezebb legyen a feladat, ezért az ő közvetlen környezetében élő társa nevében kellett ezt írni. Továbbá, mivel a többi csoportnak ki kellett találni, hogy ki az, akinek a nevében íródott, ezért úgy kellett megírni, hogy minél később derüljön az ki. Szóval nehéz feladat volt, de nagyon jó kis versikéket írtak. Ez amellett, hogy agytorna, a közösséget is jól építette. Nem maradt el persze az verseny győzteseinek az eredményhirdetése, illetve az ajándékok átadása sem.
Az lakoma is nagyon finomra sikerült. 12 fogásos volt. A lakoma végén pedig a nem maradhatott ki, az évente egyszer megrendezésre kerülő gulab (link) evő verseny sem. Elképzelheted, miután teleették maguka a bhakták, után jön még egy extra fogás. A végén már csak három bhakta maradt versenyben és egy 20 fős nézőközönség szurkolt nekik mindenféle módszeren bíztatták őket, hogy egyenek még. A győztese 35 gulabot evett, a második 33-at, a harmadik 28-at. Elég nagy teljesítmény. Ha még nem ettél gulabot, akkor ha olyan helyzetbe kerülsz feltétlen próbáld ki. És gondolj arra, hogy egy ebéd után valaki ebből 35-öt evett… 🙂
Estére persze nagyon kifáradtam, de nagyon könnyen ment az alvás. Az ébresztő órát sem állítottam be. Végül 6-kor ébredtem. De sok Krisna-tudatos élménnyel gazdagodtunk, s ez a lényeg.