Manorama naplója

Meditálok egy témán, aminek szeretnék alaposabban utána nézni. Nagyon egyszerű téma, de mégis nagyon komplikált: Az elme. Nem az orvostudományi szempontból érdekel, hanem, hogy a védák mit mondanak róla. A mindennapjainkat áthatja és van, amikor nagyon nagy segítséget nyújt, de van, amikor a legborzasztóbb ellenségünkké válik. Egyáltalán mi is az elme. No nem csak teoretikusan, hanem konkrétan. Emellett a lelki gyakorló életében is nagyon fontos szerepet játszik. Segíthet a lelki megerősödésben, de el is lehetetlenítheti a lelki életünket. Szóval most ez foglalkoztat.

Már egy hete itt vagyok. Angolul „sabbatical”-nek nevezik ezt az időszakot. Talán az alkotószabadság fordítás az, ami kifejezi, hogy mit is jelent. A szótár szerint az egyetemi tanárok minden hetedik éve ilyen. Ezt kutatóévnek, tanulmányi évnek nevezik. Valahogy én is így vagyok ezzel. Igazából nem az alvásra van szükségem, mert azt otthon is meg tudom oldani, hanem a lelki feltöltődésre. Ilyenkor jobban bele tudok merülni egy-egy témába, alaposabban ki tudom vesézni, utána tudok olvasni, de van, amikor csak arra van szükségem, hogy naponta 4-5 órát olvassam a szentírásokat és többet tudjak japázni.
Elég jól töltődöm, de azt hiszem, hogy a következő hét még nagyon jól fog esni.

Vannak, akik azt gondolják, hogy azért nem csinálunk annyi mindent, mert agymosottak vagyunk. Így is lehet nézni, de a valóság nem az. Mi tudatosak akarunk lenni arról, hogy mit és miért csinálunk. Szeretnénk tiszta fejjel szemlélni a világot, és nem úgy, ahogy a fogyasztói társadalomban megszokott, erőszakos cégek által diktálva, azaz agymosva legyünk a sok ostoba reklámmal, a filmekből jövő ostoba propagandákkal.

Miről szólnak a TV műsorok, filmek? Valaki szerelmes lett valakibe, aki nem szerette, de végül mégis összejöttek, de utána elváltak, megint összejöttek, majd végül otthagyta a fiú a lányt (vagy fordítva), aki végül öngyilkos lett. Nem nehéz a forgatókönyvíróknak manapság, mert az emberek erre a vevők. Az „évadok” meg csak sorozatonként, egymás után jelennek meg. Ha még bele van víve egy kis misztikum, vagy futurisztikus jövőkép, attól meg egyenesen meghalnak az emberek.
Mi értelme az egésznek? Csak felizgatja az elmét, azaz felesleges vágyakat ültet el benne. Olyan dolgokra kezdünk el vágyni, amink nincs. Olyan kapcsolatokra, love-storykra, amik szépek, jók, de legyünk realisták.
„Szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér…”
És ezek után, amikor ránézünk a bajuszos feleségünkre, vagy a horkoló, pocakos férjünkre, akkor persze, hogy azonnal el akarunk válni tőle. Várjuk a hercegünket a fehér lovon…
Kétségtelen szórakoztatóak tudnak lenni bizonyos filmek, de csak azért nézzük, mert nem tudunk magunknak jobb elfoglaltságot találni. Az, hogy emberi kapcsolatokat építsünk, arra meg már végképp nem merészkedünk. Inkább csak bámuljuk az ostoba szappanoperák által kreált álarcokat, és rajtuk keresztül próbáljuk az emberi kapcsolatok iránt érzett igényeinket kiélni. Arról nem is beszélek, hogy mekkora erőfeszítést teszünk arra, hogy igazából megértsük, hogy kik és miért vagyunk. Óh, ilyeneken csak a félénk vallásos emberek gondolkoznak… Ha-ha-ha…

Híreket szoktunk olvasni, hallgatni, de ezeknek sincs sok értelme. Ha belegondolsz, hogy a hírek hány százaléka az, ami nélkülözhetetlen az életedben, amiről érdemes tudnod, akkor rá kell, hogy jöjj, hogy nagyon kevés. A hírek is elüzletiesedtek. A hírek címei csak arra próbálnak ösztökélni, hogy vegyük meg az újságot, klikkeljünk az oldalra. Próbáld ki, menj rá valamelyik hírgyűjtő oldalra (pl hirkereso.hu, hirstart.hu). Próbáld most abból a szemszögből nézni, amiről írtam.
Most ki az agymosott?
Elnézést, ha kemény voltam. Gondolatébresztőnek szántam.
Amúgy nyugodtan pihenek, olvasgatok, agymosom magam … 🙂

A Radhadeshben való tartózkodásom alatt 32 kört japázok naponta. Ez körülbelül 4 órát vesz igénybe. Ma, miután visszajöttem a leckéről, leültem a szobámban és elkezdtem a megmaradt (a napi, tervezett mennyiségből megmaradt) köreimet japázni. Nagyon nehezen ment a koncentráció. Az elmém minden egyéb dologgal szívesen foglalkozott volna, csak a meditációval nem. Ez nagyon megviselt. Ez a kapcsolatom a Szent Névvel? Aki nem különbözik Krisnától? Aki megjelent egy hangvibráció formájában, hogy segítse a Vele való kapcsolatom kialakítását? Nem, ez nem lehet. Vagy, ha igen, akkor nagyon gyorsan változtatnom kell rajta… Már otthon is gondolkoztam azon, hogy itt kint, szeretném fejleszteni a japázásom minőségét. Éppen ezért kihoztam magammal egy könyvet, ami az egyik lelki tanítómester naplója, ami arról az időszakáról szól, amikor a japázását fejleszti. A címe, „Begging for the nectar of the Holy Name”. Nem tudom túl szépen lefordítani, de annyit tesz, hogy Könyörgés a szent név nektárjáért. Most azon dolgozom, hogy ne csak ismételjem a mantra szavait:
Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare
Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare,
hanem, hogy ezt egy megfelelő hangulatban, és megfelelő figyelemmel tudjam tenni. Imádkozom, hogy ez sikerüljön.

Találkoztam egy bhaktával, aki könyveket árusít központoknak, boltoknak Európa szerte. Tavaly ilyenkor ismerkedtem meg vele. Jó fej, szeretek vele beszélgetni. Meghívott, illetve a beszélgetésünkből kijött, hogy elmegyünk egy szombati japa sétára. Reggel 5:45-kor indulunk és a reggeli 7:15-ös szertartásra vissza is érünk. Azt mondta, hogy van a közelben egy jó hely, ami biztosan nekem is tetszene.

A pihenéseimnek három szakaszát figyeltem meg.
Az elsőben regenerálódok. Alvás, pihenés, stb.
A másodikban már aktívabb vagyok. Itt szoktak a nagy ötleteim megjelenni. Valami nagy inspiráció, ami nem közvetlenül kötődik a szolgálatomhoz, de mégis segíti az egyházat.
A harmadikban pedig már várom, hogy mikor mehetek haza, hogy folytassam a szolgálatom.

És, hogy mit jelent nekem a pihenés? Az erre a kérdésre adott válaszomat nem fontossági sorrendben írtam le. Csak úgy, ahogy eszembe jutottak.

Több alvás
Az első két-három napban többet aludtam. És akkor, amikor kedvem volt hozzá. Főleg napközben.

Sok olvasás
Ezen kívül nagyon sokat olvasok. Tegnap például elolvastam a Srimad-Bhagavatam 3. ének verseinek fordítását. (Elég vaskos könyv.) Nem tudom, hogy hány óra volt, de szerintem 4-5 biztosan. Most úgy tervezem, hogy szeretném a Bhagavatam összes versét elolvasni.

Mozgás és böjt
Ezen kívül naponta legalább egy órát sétálok a környező hegyekben. Nagyon kellemes. Persze ezt otthon is megtehetném, igaz nem hegyek, hanem dombok vannak, de ott mégis ritkábban tudok nyugodtan sétálni. Tegnap még böjtöltem is, csak vizet ittam. Erre is szükségem volt. Bár, mivel nem volt “böjtnap”, ezért az elmém kb nyolcszor majdnem ott tartott, hogy akkor mégis eszek, de végül elég jól ment.

Rendszerezgetés
Rendszerezgetem a számítógépemet, feladataimat. A felesleges dolgokat kitörlöm, átmásolom, ide-oda pakolgatom. Ez vonatkozik a levelesládámra is. Bár az most üres… 🙂 🙂 🙂

Egyedül lenni
Egyedül vagyok, illetve, akik körülöttem vannak nem várnak el tőlem semmit. Ilyenkor magamba szoktam fordulni, de úgy egészségesen. Mire fogok fókuszálni az idei évben, hogy tudok egy jobb ember, bhakta lenni. Milyen szerencsétlen vagyok bizonyos dolgokban, illetve, hogy ne legyek az. Milyen kiéletlen “vágyaim” vannak, amire az idei évben igenis időt fogok szakítani.

Irogatok.
Emellett, ha van ihlet, akkor irogatok. Nem kötötten, csak úgy. De ez inkább csak később kezdődik. Most még a regenerálódás szakaszában vagyok.

Régebben még írtam, hogy hamarosan befejezem a leveleim megválaszolását, vagy valami ilyesmi. Nos, akkor az nem történt meg. No de most! A múlt héten sikerült minden levelemet megválaszolni. Ha esetleg nem kaptál tőlem levelet, de vártál, akkor jelezd, mert arról már nem én tehetek, hanem a technika ördöge. Ha meg szeretnél tőlem emailt kapni, akkor meg írj, mert innen könnyebben tudok válaszolni… 🙂