Beszéltem a Vijaya pr-val és mesélte, hogy most csinálják az új videó klipjüket. Érdekes lesz. Készültek róla képek is. Nézzétek meg az oldalukon. mantra.hu
Most kezdődik a maratonunk és egy hónapig, december végéig tart. Ez az időszak, amikor a Krisna-hívők a legtöbb könyvet osztják ki az évben. Minden főbb városban megjelenünk.
Kicsit elment a napom. Most csak ennyi jött ki belőlem.
Mielőtt Indiába mentem több visszajelzést kaptam. Bár most is látogatjátok az oldalam, de azért egy kis lelkesítő rám férne… 🙂 Mostmár a levelekre is tudok válaszolni.
Nagyon sok szervezési munkám van. Általában is meg most is. Titkárom nincs, ezért mindig próbálok valami hatékony módszert találni, hogy tudok ennyi féle dolgot csinálni. Volt idő, amikor használtam PDA-t ( elektromos naptár, szervező kütyü). Az elmúlt néhány hónapban viszont nem használtam. Ez meg is érzett a szolgálatomon. Próbáltam a papír alapúval bajlódni, de nem volt túl hatékony. Nem, mintha úgy nem lehetne, de nekem valahogy sokkal nehezebb, meg lustább is vagyok. Végül így megint visszatérek a használatához. Most persze újra is kellett installálnom a számítógépemet, ami nem volt túl egyszerű. Végre csináltam egy listát, hogy milyen programokat használok, és, hogy milyen sorrendbe kell telepíteni őket.
A pénztárosunk felköltözik Budapestre, mert a lányának gyermekei születnek, mégpedig ikrek. Nagyon sajnálja, hogy el kell innen menni, de hívja a családi kötelessége. Most tartjuk a búcsúztatóját… 🙂 Finomságokat és ajándékot adunk neki a szolgálataiért.
Ma van Srila Prabhupada eltávozási napja. Ő az a tanítómester, aki a Krisna-tudatot a nyugati országokban élőkkel megismertette. 1965-ben jött el Indiából, s akkor szinte pénz nélkül, csak az Indiában nyomtatott könyveiből volt nála néhány darab. 1977-ig, azaz 12 év alatt több, mint 100 templomot alapított, s több, mint 10 000 tanítványt avatott fel. A védikus irodalom főbb műveit fordította le angol nyelvre, ami szinte már a világ minden nyelvére le lett fordítva. Magyarul eddig kb. 2 000 000 példányban terjesztettük őket. Szóval praktikusan majd minden lakásban kell, hogy legyen legalább egy. Megnézheted a könyves polcod, talán ott is találsz belőlük. Reggel megemlékezést tartottunk róla, s a lelki tanítómesterem egy nagyon szép leckét tartott arról, hogy milyen különleges szerepet játszik Srila Prabhupáda az emberiség életében. Erről persze lehet azt gondolni, hogy persze ez túlzás, de ha csak azt veszed alapul, hogy az ő hatására mennyi ember hagyott fel pl. a drogokkal, kábító szerekkel, amire a világon manapság annyi pénzt költenek, akkor az már mutat valamit. Emellett a lelki jelentőségéről nem is beszéltünk.
Végül 1,5 tonna édesség készült el. Nagyon sokan voltak a fesztiválon, így mindezekek az édességeket ki is osztottuk a bhaktáknak. Az idő borzasztó volt, zuhogott az eső, és nagyon fújt a szél. Brrr.
Estére meghívtak az Indiai Társaság Diwali programjára. Kb 200 indiai, illetve India barát volt jelen. 7-re volt hirdetve, de végül csak 8-kor kezdődött. Megkértek, hogy az kezdő, lámpa gyújtó ceremóniát végezzem el. Ezt követte az Indiai Nagykövet beszéde. Ezután megkértek, hogy mondjak én is egy rövid beszédet. Azt hangsúlyoztam, hogy a Diwali ne csak egy társadalmi összejövetel legyen a számukra – mint, ahogy manapság a karácsony a legtöbb embernek – hanem legyünk tudatosak ennek a lelki jelentőségéről. Említettem, hogy Krisna-völgyben milyen különleges élmény volt ez az ünnep. Mindenütt mécsesek és fáklyák égtek, s mivel nincs az áram bevezetve a völgybe, ezért ez még látványosabb volt. Ezután a bhakták egy ökrösszekéren elkísérték az Úr Rámacsandrát, a templomig, aki a számüzetésből tért vissza. A programra is vittünk édességet, ahol szinte mindenki kapott belőle. Nagyon szerették. Kb 10-kor el tudtunk jönni. Az volt a tervem, hogy Pesten maradok, de végül mivel nem volt túl késő, ezért inkább úgy döntöttem, hogy inkább hazajövök. Otthon nem volt befűtve (két szoba között van egy cserépkályha, s a mellettem lakók nem fűtöttek be aznap, én meg ugye nem voltam itt), ezért elég hideg volt, de itthon még a hideg is elviselhetőbb. Éjfél után feküdtem le.
Este 6-kor feküdtem le, és reggel 2-kor már fenn voltam. Pakolgattam egy kicsit, próbáltam még lustálkodni, de nem sikerült. Tegnap írtam, hogy majd “mindent részletesen leírok”. Ez halasztva van – 2-3 napig. Nagyon el vagyok havazva az itteni dolgaimmal. Próbáltam a levelezésemet helyreállítani, mert volt valami gond a programmal. Mint kiderült ez egy gyári hiba, bug. Utána néztem, hogy lehet megoldani, de sajnos nem egyszerű. Végül sikerült egy közvetett módszeren kezelnem. Az eddigi mailbox formátum helyett maildir-ben lesznek a leveleim.
Letöltöttem a Jaya Hari új együttesének a számait. (www.jhd.hu). Most hallgatom őket. Jól sikerült. Ma került a kezembe az 4-5 CD, amit addig csináltak, amíg kint voltam. Ebben segített a Jhd is. Igazából nem vártam túl nagy dolgot, mert már hallottam egy ehhez hasonló Krisnás felvételeket, de azok nem sikerültek túl jól, mert túl sterilek voltak. De a mostani kifejezetten tetszett. Ügyesek voltak… 🙂
Ma van Dipavali. Ez Indiában az egyik legnagyobb ünnep, a karácsonyhoz lehet hasonlítani. De ez már inkább csak szokás, és kb ugyanannyira élik meg a vallásos oldalát, mint nálunk a karácsonynak. Nálunk is lesz egy nem commercial verzója. 7-kor kezdődik. Nem tudom, hogy fent leszek-e még akkor. Még mindig az utazás fáradalmait kellene kipihennem.
Holnap lesz az az ünnepség, amiről már korábban írtam. Remélem, hogy meglesz az 1 tonna édesség… 🙂
Megérkeztem Magyarországra. Nagyon fáradt vagyok, mert az elmúlt 36 órában non-stop utaztam. Ez eléggé leterhelt. De mostmár végre itthon vagyok, s lassan elterülök a matracomon, mint a Nagy Alföld… 🙂 Szóval holnap mindent részletesen leírok. Addig is szép álmokat, s jó pihenést – ez most elsősorban magamnak szólt.
Mindig, amikor Indiában vagyok valami újabb inspirációt kapok, ötletek jutnak eszembe bizonyos projektek megvalósítására. Most is ez történt. Persze ezt most nem fogom megosztani veletek. Sorry. 🙁 De még nagyon kiforratlan, és bizonytalan, de agymunkának nem volt rossz. Majd később lehet, hogy megosztom. 🙂
Reggel, amikor jöttem át a templomba találkoztam a 2000 fős csapattal. Hát mit ne mondjak. Készülődtek egy parikramra (a szent helyek körbe látogatása). Vrindavan kis utcáin alig fértek el, és nem tudom hány utcát foglaltak le már csak a készülődésükkel. Nagyon komolyan meg van szervezve az egész. Nem a 2000 fő a nagy szám, mert itt ebben a hónapban megszámlálhatatlan ember jön naponta, hanem az, hogy ez csoportba van szervezve. Hozzá kell tennem, hogy Indiában a szervezés ezerszeresen nehezebb, mint a világ bármilyen táján.
Tegnap elment a magyar bhakták egy része. A lelki tanitómesterem is elutazott tegnap Delhibe. Ő majd ma megy haza Magyarországra. Hallottam, hogy most érkezik Vrindavanba Radhanatha Maharaja 2000 fős zarándoklata. Próbalom mihamarabb befejezni a vásárlást, lehetőleg még a mai nap. Tegnap elég jól haladtam, de nagyon fárasztó. Most annyival könnyebb, hogy nem kell körbeutaznom Indiát, hanem néhány helyről beszerzek mindent. Lehet, hogy egy kicsivel így drágább, de most ez van.
Tegnap átköltöztünk 🙂 abba a házba, amit a magyar bhakták vettek itt Vrindavánba. Legalább nyugodt. A falak kicsit koszosak, de mint kiderült azért, mert a télen nem volt itt senki közülünk és a majmok beköltöztek a házba. Gondolom nem kell részleteznem, hogy ez mit jelent. Vrindavanban rengeteg majom van. Ha valami étellel sétálsz végig az utcán, garantált, hogy megtámadnak. Nagyon szemtelenek. De, ha az ember ismeri a viselkedesüket, nem veszélyesek.